Budapesten, a Duna partján, egyszer volt egy nő, Katalin.

Once upon a time in Budapest, on the banks of the Danube, there was a woman named Katalin.

Katalin nap mint nap, reggelről estig dolgozott egy szürke irodaházban.

Katalin worked in a gray office building from morning till evening every day.

Ámde ennek a megszokott életnek meg volt a maga titka: Katalin mindig is süteményboltot akart nyitni.

However, this usual life held a secret: Katalin had always wanted to open a pastry shop.

Egy napon Katalin úgy döntött, hogy elég volt.

One day, Katalin decided that enough was enough.

Felállt az asztalától, elköszönt a főnökétől, Istvántól, és elment.

She stood up from her desk, bid farewell to her boss, István, and left.

"István, én ma felmondtam" - mondta, és büszkén lépdelt ki az irodaházból.

"István, I quit today," she said proudly, striding out of the office building.

Katalin alig várta, hogy süteményboltja nyíljon.

Katalin could hardly wait for her pastry shop to open.

Hosszas tervek készítése, hely keresés, és a helyiség berendezésének megszervezése következett.

It followed extensive planning, searching for a location, and organizing the setup of the space.

Katalin sok energia és időt fektetett ebbe.

Katalin invested much energy and time into it.

Végül a boltja nyitva volt.

Finally, her shop was open.

Tele volt friss süteményekkel, amiket maga készített.

It was filled with freshly made pastries that she herself prepared.

A nyitónapon Katalin kenyereiből és süteményeiből egész Budapest kapott.

On the opening day, Katalin's breads and pastries were enjoyed by the entire city of Budapest.

Az emberek szerették.

People loved them.

Az első nap végeztével Katalin boldogan nézett végig boltján.

At the end of the first day, Katalin happily surveyed her shop.

Azonban nem minden volt sima.

However, not everything was smooth sailing.

Megjelent István!

István appeared!

Ő nem volt boldog Katalin sikere miatt.

He was not happy about Katalin's success.

Egy perccel sem habozott, hogy szembeszálljon vele.

Without hesitation, he confronted her.

Váratlanul bejelentette, hogy ő is süteményboltot nyitna, és versenybe szállna Katalinnal.

Unexpectedly, he announced that he would also open a pastry shop and compete with Katalin.

Katalin ijedten nézte Istvánt, de nem ijedt meg.

Katalin looked at István in fear, but she did not falter.

Tudta, hogy ő a jobb cukrász.

She knew she was the better pastry chef.

Hamarosan István boltja is megnyitotta kapuit, de nem volt olyan népszerű, mint Kataliné.

Soon enough, István's shop also opened its doors, but it was not as popular as Katalin's.

Az emberek továbbra is Katalinhoz jártak, mivel ott a legjobb süteményeket kínálták.

People continued to flock to Katalin's because she offered the best pastries.

István nem értette, miért van ez.

István couldn't understand why.

"Miért járnak hozzád, és nem hozzám?

"Why do they come to you and not to me?"

" - kérdezte Katalintól.

he asked Katalin.

"Ugyan, István," - mondta Katalin mosolyogva - "a titok nem más, mint a szeretet!

"Oh, István," Katalin said with a smile, "the secret lies in love!

A süteményeimben a szeretetemet is beleédesítem.

I sweeten my pastries with love.

Amikor sütni kezdtem, beleadtam mindenemet, minden szenvedélyemet, minden szeretetemet.

When I started baking, I poured my heart and soul, all my passion, and all my love into them.

Ezért szeretik annyira az emberek a süteményeimet.

That's why people love my pastries so much."

"István csalódottan távozott, és bezárta a boltját.

Disappointed, István left and closed his shop.

Katalin pedig tovább folytatta a sütemények sütését.

Katalin continued to bake pastries.

Boldog volt, hogy beteljesítette az álmát.

She was happy to have fulfilled her dream.

A végén Katalin felfigyelt valamire: érzi, hogy a szenvedélye az, ami hajtja előre.

In the end, Katalin noticed something: she realized that it was her passion that propelled her forward.

Az álmaiért hajlandó volt mindent feladni, és ezért lett sikeres.

She was willing to give up everything for her dreams, and that's why she became successful.

Az emberek szerették a süteményeit, és Katalin örült, hogy végre megvalósíthatta az álmát, egy saját süteményboltot nyithatott Budapest szívében.

People loved her pastries, and Katalin was glad that she finally achieved her dream of opening her own pastry shop in the heart of Budapest.