Gábor, egy átlagos budapesti fiatalember, vidáman sétált a nyüzsgő Andrásyn. Rajongott a város vibráló pulzusáért, és a levendula színű égbolt előtti, gondosan megőrzött, szecessziós épületekért.

Gábor, an average young man from Budapest, happily strolled down the bustling Andrásy Boulevard. He adored the vibrant pulse of the city and the meticulously preserved Art Nouveau buildings against the lavender-colored sky.

Azon a délutánon az örökké foglalkoztatott otthoni számítógépét hagyta maga mögött. Megúnva a virtuális létezést, levegőért és kapcsolatokért kiáltott a lélek. Nagy levegőt vett, és érezte, ahogy a város szaga betölti a tüdejét.

On that afternoon, he left behind his constantly occupied home computer. Tired of virtual existence, he longed for fresh air and human connections. He took a deep breath and felt the city's scent fill his lungs.

Hirtelen angyalian szép idegennő lépett ki egy kávézóból a sétányon. A nő hölgy, lenyűgöző teremtés volt, bársonyos, hosszú sötét hajával és rejtélyes zöld szemeivel, amelyek olyanok voltak, mint a tavasz friss hajtása. Gábort elvarázsolta a látvány.

Suddenly, an angelically beautiful stranger emerged from a café onto the promenade. The lady was an enchanting creature, with velvety, long dark hair and mysterious green eyes that resembled the fresh growth of spring. Gábor was spellbound by her sight.

Hozzálépett. "Hallom," köszönt neki meggyőződéssel. A nő összerezzent, meglepetten nézett rá. A kiigazítatlan GOOGLE fordítás hibásan "hallom" helyett "hello"-t használt. Zavarban volt, de Gábor nem vesztette el a humorérzékét.

He approached her and confidently greeted, "I can hear you." The woman startled, looking surprised. The faulty, unadjusted GOOGLE translation inaccurately used "hear" instead of "hello". She was taken aback, but Gábor didn't lose his sense of humor.

"Máris megbántam, próbálkozom újra: Szép napot kívánok, kedves hölgyem!" szólt, azon gondolkodva, hogy ezt a helyzetet hogyan lehetne tisztázni. A nő elmosolyodott és végül nevetett a helyzeten. Gábor is nevetett, oldottá vált a szituáció.

"I regret it already, let me try again: Good day, dear lady!" he said, pondering how to clarify the situation. The woman smiled and eventually laughed at the situation. Gábor laughed too, and the atmosphere became more relaxed.

Befejezve sétáját, egy kis háznál találta magát. Az udvaron egy kecske leste a teret, lehajolva falatozott a frissen nyírott gyepen. Gábor beleszeretett ebbe a házikecskébe. Megcirógatta puha bundáját, és a következőket mondta: "Micsoda gyönyörű kecske vagytok! Soha nem láttam hozzád hasonlót."

Finishing his walk, he found himself near a small house. In the yard, a goat lay, grazing on the freshly cut grass. Gábor fell in love with this little house goat. He gently stroked its soft fur and said, "You are such a beautiful goat! I have never seen anything like you before."

A babonás emberek szerint, aki rossz szót használ a köszönéshez, az szerencsétlenséget hoz. Gábor ezen a napon megtanulta, hogy néha a legkülönlegesebb találkozások azok, amikor „elveszítjük a szavakat”, és ez csak egy újabb nem várt, de szép események láncát indította el. Engedte, hogy az élet színpadán szerepet változtatson, és végül embereket és kecskéket is megdicsért.

According to superstitious people, uttering the wrong word during a greeting brings bad luck. Gábor learned on that day that sometimes the most extraordinary encounters happen when we are "lost for words", and it only triggered another chain of unexpected but beautiful events. He allowed life's stage to shift roles, eventually praising both people and goats.