Budapest, eklektikus, mennyezeti napkelte énekel a Nagyvárad téri metró kisszínpadán.

Budapest, eclectic, the ceiling sunrise sings on the small stage of Nagyvárad Square metro.

József, a szigorú hivatalnok, és Ádám, a gallonjait már múzeumokba helyezett művész, repülőtér felől érkeznek.

József, the strict bureaucrat, and Ádám, the artist whose gauntlets have already been placed in museums, are arriving from the airport.

Táskák vannak náluk: Józsefé kopott bőrből, Ádámé épp ma változott átlátszóvá.

They have bags with them: József's from worn leather, Ádám's just turned transparent today.

Hosszú nap vár rájuk.

A long day awaits them.

Mindkettejüknek.

Both of them.

A ferihegyi terminál hűvösében élénk beszélgetés folyik.

There is lively conversation in the coolness of the Ferenc Liszt International Airport terminal.

Egyszer csak a táskák cserélnek gazdát.

Suddenly the bags switch owners.

József és Ádám sem veszi észre.

József and Ádám don't notice.

Eljön az ideje az életük nagy találkozásának, bár még ők ezt nem tudják.

The time for the great meeting of their lives is approaching, although they don't know it yet.

József hivatalba ér, de Ádám táska helyett az övét látja.

József arrives at the office, but instead of his bag, he sees Ádám's.

Ádám pedig József poros, bőrbe kötött kottáira bukkan.

Ádám, on the other hand, discovers József's dusty, leather-bound sheet music.

Ő, aki rég nem játszott zongorán, összerezzen.

He, who hasn't played the piano in a long time, trembles.

József pedig Ádám összegyűrt pólóját emeli ki a táska mélyéről.

József lifts Ádám's crumpled shirt from the depths of the bag.

Mosoly támad ajkán.

A smile forms on his lips.

A nap lassan telik.

The day slowly passes.

József teljesen elveszett Ádám skiccfüzetében, színes szavakat talál, a művész souljába lát.

József is completely absorbed in Ádám's sketchbook, finding colorful words, seeing into the soul of the artist.

A díja megszámlálhatatlan.

The tribute is immeasurable.

Ádám pedig József szigorú, de lelkesítő noteszébe merül.

Ádám, on the other hand, delves into József's strict, yet inspiring notebook.

Élete regényébe.

Into the story of his life.

Széthullik a napuk.

Their day crumbles.

József új verset fogalmaz a fejében, amit este papírra vet.

József composes a new poem in his mind and writes it down on paper in the evening.

Ádám pedig apróbb javításokat végzett József munkáján, átdolgozza a külalakot.

Ádám makes minor revisions to József's work, reshaping its appearance.

A műalkotások ideerkeznek.

The artworks arrive.

Mint lett lenniük.

As they were meant to be.

Lassan éjszaka lesz.

Night falls slowly.

Az életük központi konfliktusa megoldódik.

The central conflict of their lives is resolved.

Megváltozott a világképük.

Their worldview has changed.

Mindkét férfi felfedezi magában a másik képességeit és szenvedélyeit.

Both men discover each other's abilities and passions within themselves.

Az eredendő furcsaság hirtelen áldássá válik.

The inherent strangeness suddenly becomes a blessing.

A nap másnapja már nem volt ugyanolyan.

The next day was no longer the same.

József és Ádám találkoznak.

József and Ádám meet.

A repülőtéren, ahol a történet kezdődött, ott is záródik.

At the airport, where the story began, it also ends.

Kicserélik a poggyászokat, és bár visszakapják eredeti életüket, mindketten gazdagabbak lettek a tapasztalat által.

They exchange their luggage, and although they regain their original lives, they have both become richer through the experience.

És Budapest, az eklektikus, a mennyezeti napkelte éneklő városa, bizonyára hozott már össze furcsább párokat is, mint Józsefet és Ádámot.

And Budapest, the eclectic city with the ceiling sunrise singing, has surely brought together even stranger pairs than József and Ádám.

De ahogy a két férfi eltűnik a metrókijárat felé vezető lépcsőkön, a város sehogyan sem érzi magát ugyanaznak.

But as the two men disappear into the stairs leading to the metro exit, the city no longer feels the same.