A meleg szellő végigfújt a Budai Várban. Az embernek össze kellett húznia a szemöldökét, ha a Nap felé próbált nézni. Áron homlokán veríték gyöngyözött, amint fennhéjázóan fogta a csillogó kanalat és belemerült a gulyásban. János az asztal másik oldalán ült, kíváncsi tekintettel figyelve társát, míg Eszter, a harmadik barátjuk, rázta a fejét.

A warm breeze blew in the Budapest Castle. The man had to furrow his eyebrows if he attempted to look toward the Sun. Áron's forehead was sweating as he arrogantly held a gleaming spoon and immersed himself in the consumption of goulash. János sat on the other side of the table, observing his companion with an inquisitive gaze, while Eszter, their third friend, shook her head.

- "Áron, ez baj lesz!" - figyelmeztette Eszter, de Áron csak nevetett, nemet intett, és a kanalat a szájához vitt.

- "Áron, this is going to end badly!" warned Eszter, but Áron merely laughed, gestured no, and brought the spoon to his mouth.

Túszemöldökösen Eszter János felé fordult. Miközben Áron boldogan rágcsálta a hagyományos magyar gulyáslevet lezárt szemmel, Eszter és János egymásra néztek.

With raised eyebrows, Eszter turned to János. While Áron blissfully chewed on the traditional Hungarian goulash soup with his eyes closed, Eszter and János exchanged glances.

Aztán történt valami váratlan. Az óriási kanál különösen nehéz volt, és Áron nem tudta sokáig tartani. A kanál elkezdett rázkódni, és a krémes hagyományos magyar gulyásleves a levegőben forogva... mindenki arcára landolt.

Then something unexpected happened. The giant spoon was particularly heavy, and Áron couldn't hold it for long. The spoon started to wobble, and the creamy traditional Hungarian goulash soup twirled in the air and... landed on everyone's faces.

Volt nevetés, volt düh, volt kiabálás. Áron zavarban volt, Eszter nevetett, míg János dühösen törölte le a levest az arcáról. Áron bocsánatot kért, de János csak felemelte a saját kanalát, forgatta a kezében, mint egy kardot.

There was laughter, there was anger, there was shouting. Áron was embarrassed, Eszter laughed, while János angrily wiped the soup off his face. Áron apologized, but János merely raised his own spoon, twirling it in his hand like a sword.

- "Mindenkinek leveses lesz az arca, ugye?" - kérdezte vigyorogva.

- "Does everyone want soup on their faces, right?" he asked, grinning.

Eszter és Áron csak néztek, ahogy a hagyományos magyar gulyásleves repült a levegőben az óriási kanálban. Volt nevetés, volt kiabálás, és nagyon sok leves volt az arcukon.

Eszter and Áron just watched as the traditional Hungarian goulash soup flew in the air in the giant spoon. There was laughter, there was shouting, and there was a lot of soup on their faces.

A nap lassan leáldozott a Budai Várnál, és a barátok, akiknek az arcukon hagyományos magyar gulyásleves száradt, elszántan néztek egymásra. Mindannyian elvesztették a nagykanalas küzdelmet, de mindannyian nyertek valamit - letörölték a levest az arcukról, miközben a hűvös estén kacagtak.

The sun slowly set over the Budapest Castle, and the friends, with traditional Hungarian goulash soup drying on their faces, looked determinedly at each other. They all lost the battle of the giant spoons, but they all gained something - they wiped the soup off their faces while laughing in the cool evening.