Budapesti reggel volt. Áron és Eszter, két jó barát, úgy döntött, hogy felfedezik a Városliget labirintusát. Zsebében ott volt a GPS-készülék, mint utolsó mentsvár a rögtönzött utazáshoz. Gábor, az idősebb és bölcs brüsszeli műszaki szakember, adta nekik a készüléket, megjegyezve, hogy a kapott és visszaküldött jelek nem mindig megbízhatóak.

It was a morning in Budapest. Áron and Eszter, two good friends, decided to explore the labyrinth of Városliget. They had a GPS device in their pocket, as a last resort for their spontaneous journey. Gábor, an older and wiser technical expert from Brussels, gave them the device, noting that the received and transmitted signals are not always reliable.

A reggeli napsütésben, a Városligetben jártak. Az ösvények szemet gyönyörködtetően kanyargósak voltak, a fák árnyékot adtak a fényes napsütésben. Áron és Eszter először csodálták a természet szépségét, de amikor először próbálták megfogalmazni, merre is kellene menniük, a GPS készülék félrevezető jeleket mutatott.

Under the morning sunshine, they were walking in Városliget. The paths were beautifully winding, and the trees provided shade in the bright sunlight. Áron and Eszter initially admired the beauty of nature, but when they tried to determine which way to go, the GPS device showed misleading signals.

"Ez nem vezet minket sehova!", Eszter nevetve mondta Áronnak, amikor a GPS szerint még mindig ott álltak a bejáratnál, holott már jóval a park belseje felé haladtak.

"This won't lead us anywhere!" Eszter laughed as she told Áron when the GPS still indicated they were at the entrance, even though they were already well into the park.

Mindketten nevettek, a GPS rosszhiszeműségén, de folytatták a járkálást. Az idő gyorsan telt, a reggel délelőttbe csúszott, a nap pedig a fejük felett ragyogott. Az árnyékok eltűntek, és a labirintus kavargó ösvénye már nem tűnt annyira szórakoztatónak.

They both laughed at the deceitfulness of the GPS but continued their walk. Time passed quickly, and the morning turned into midday, with the sun shining above their heads. The shadows vanished, and the labyrinth's meandering paths no longer seemed as entertaining.

Eszter kimerülten a fűbe rogyott, Áron pedig reményvesztetten nézte a GPS-t. „Talán inkább vissza kéne fordulnunk”, javasolta, de Eszter csak nevetett a vicces, de kissé ijesztő helyzetükön.

Exhausted, Eszter collapsed onto the grass, while Áron hopelessly stared at the GPS. "Maybe we should turn back," he suggested, but Eszter just laughed at their funny yet slightly scary situation.

Ebben a pillanatban a GPS, mintha csak Gábor vicces ötlete lett volna, hirtelen életre kelt, és egyértelmű irányokat mutatott nekik. Az örömünnepet azonban az a tény árnyékolta be, hogy a jelek a park belső része felé mutattak...ahonnan épp most próbáltak kikerülni.

At that moment, the GPS, as if it was just a prank by Gábor, suddenly came to life and showed them clear directions. However, their joy was overshadowed by the fact that the signals pointed toward the inner part of the park...the very place they were trying to escape from.

Áron és Eszter szembenéztek egymással, azután nevettek, mert mit is tehetnének mást a helyzetükben? Megrakták a hátizsákjaikat, felfrissítették magukat a maradék vizükkel, és új erővel folytatták a Budai labirintus felfedezését.

Áron and Eszter faced each other and then laughed because what else could they do in their situation? They packed their backpacks, refreshed themselves with the remaining water, and continued exploring the Budai labyrinth with renewed strength.

Eszter utóbb, a Budapesti naplementében, vidáman mesélte el ezt a történetet a Városliget kalandjukról a Szechenyi fürdőben, miközben határozottan fogadkozott, hogy soha többé nem bízik meg vakon Gábor technológiai "csodáiban". Áron csak csendben mosolygott, gondolatban pedig a következő kalandjukat tervezte, a GPS nélkül.

Later, Eszter cheerfully told the story of their Városliget adventure at the Budapest sunset in the Szechenyi Baths, vowing firmly that she would never blindly trust Gábor's technological "miracles" again. Áron just smiled quietly, already planning their next adventure without the GPS in his thoughts.