András és Katalin a budapesti hírnévnek örvendő Gellért Fürdőben találkoztak. Békésen csobbantak a meleg medencében, halkan csevegve a barlangokról kőfejtő helyeken, amik helyenko belül fedezhetőek fel.

András and Katalin met at the renowned Gellért Baths in Budapest. They peacefully splashed in the warm pool, softly chatting about caves and stone quarries that can be found inside.

Andrásnak feltűnt egy állat. Egy macska! Nem, nem egy átlagos cica, hanem Katalin macskája, ami fénytől ragyogó szőrű kis görög istenségek nevét viseli: Apollo.

András noticed an animal. A cat! Not just an ordinary kitty, but Katalin's cat, named Apollo, with shiny fur that resembled Greek gods.

Hirtelen nála volt a macska. Meglepetésként érte, de ő gyorsan cselekedni tudott. A vízben tartotta apollót.

Suddenly, the cat was next to him. It took him by surprise, but he acted quickly. He held Apollo in the water.

Katalin megdöbbenése oválisra nyitotta szemeit. Apollo macska volt, nem szerette a vizet. Ő megszilárdult, de csak rövid időre. András pedig, nem tudva a vizes macska félelmét, nevetett és játszott Apolloval a vízben.

Katalin's astonishment widened her oval-shaped eyes. Apollo was a cat who didn't like water. He stiffened, but only for a short while. András, unaware of the cat's fear of water, laughed and played with Apollo in the pool.

A macska ordítása végig vonult a medence partján, mint rémálom, de mind koordináltan zajlott. András ledermedt a meglepetéstől. Apollo pedig sikítva vetette magát ki a medencéből és kipattanva szaladt az első oldalra Katalinhoz. Katalin felkapta és vigyázva törölte le.

The cat's meow echoed along the edge of the pool like a nightmare, but everything happened in coordination. András froze from the surprise. Apollo, on the other hand, let out a scream, leaped out of the pool, and ran straight to Katalin. She picked him up and gently dried him off.

Nézett Andrásra, de semmi harag nem volt a szemében. Apollo viszont egész más volt. Az éles szemekkel nézte Andrást, mintha azt mondaná: "Megjegyeztem, ember!".

She looked at András, but there was no anger in her eyes. Apollo, however, was different. He stared at András with sharp eyes as if to say, "I've remembered, human!"

A nap végül csendesen leáldozott. Katalin fenyegetően integetett Andráshoz, míg haladt a kijárat felé. Apollo a vállán ült, még mindig némán nézve Andrásra.

The sun finally set quietly. Katalin waved threateningly at András as she walked towards the exit. Apollo sat on her shoulder, still silently staring at András.

A férfi fejét vakarva fordult vissza a vízbe, suttogva saját magának: "Nem hittem volna, hogy ilyen bonyolult a macskával úszás".

Scratching his head, András turned back to the water and whispered to himself, "I never thought swimming with a cat could be so complicated."

Nappalok, hetek telték, András és Katalin találkoztak újra és újra a Gellért fürdőben. Apollo néha ott ült Katalin vállán, keményen nézve Andrásra, de Andrást már nem zavarta. A fejét megrázva nevetett, és hatalmas splash jelent meg a medencében.

Days and weeks passed, and András and Katalin met again and again at the Gellért Baths. Sometimes, Apollo would sit on Katalin's shoulder, looking sternly at András, but András was no longer bothered. He laughed, shook his head, and made a massive splash in the pool.

Úgy gondolták, a víz mindig összehozza az embereket. Olyan ez, mint a szerelem, sose tudhatod, mi vár rád a következő fordulóban. Apollo, a büszke macska talán még emlékezett a merülés napjára, de az Öröm szigetének a medencéjében minden harag elmosódik. Még akkor is, ha azt egy szőrös kis lény hordja a szívén.

They believed that water always brings people together. It's like love, you never know what awaits you around the next turn. Apollo, the proud cat, perhaps still remembered the day of dipping, but in the pool of Joy Island, all anger fades away. Even if it's carried in the heart of a furry little creature.

A szív Andrásé volt. A szív Kataliné volt. A szív Apolloé volt. Mindannyian együtt, a Gellért fürdőben, ahol egy cica mindent megváltoztatott. Ez a kis macska, aki szerelemre és nevetésre tanította őket.

The heart belonged to András. The heart belonged to Katalin. The heart belonged to Apollo. All together, at the Gellért Baths, where a cat changed everything. This little cat who taught them about love and laughter.

Itt van, ahol véget ér a történet, de csak arra vár, hogy újra elmeséljék. Az érzelmi hullámokat, ahogy András szembe nézett azzal a mérges kis cicával, a csendet, a derültséget... egy mozaik Budapest szívében.

Here is where the story ends, but it is waiting to be retold. The emotional waves as András faced that fierce little cat, the silence, the laughter... a mosaic in the heart of Budapest.