Budapest.

Budapest.

Egy fürge Duna-parti város, melyben egy különleges történet szövődik, János és Ágnes között.

A swift Danube-side city where a special story unfolds between János and Ágnes.

Egy gondosan rendezett kis kávézóban ülnek, nézik, ahogy a város elrohan mellettük, és éppen a magyar nyelv csodás, bár néha kihívást jelentő szavain munkálkodnak.

They sit in a carefully arranged little café, watching as the city rushes by them, working on the wonderful but sometimes challenging words of the Hungarian language.

János megfogja a papírt, és ráírja a "Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért" szót.

János takes the paper and writes down the word "Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért."

Ez a szó, mely olyan nagy, mint maga a Duna, amely mellett éppen ülnek.

This word, as big as the Danube itself, sits beside them.

Ágnes mosolyogva nézi Jánost.

Ágnes smiles at János.

Izgalommal tölti el őt az új kihívás.

The new challenge fills her with excitement.

De a mosolya hamar elhalványul.

But her smile quickly fades.

Sok betű, sok hangzó.

Many letters, many sounds.

Felteszi a szemüvegét, vközelebbről megvizsgálni a szót.

She puts on her glasses to examine the word more closely.

Próbálja kiejteni, de csak egy bonyolult, nyelvtörő hang jön ki a száján.

She tries to pronounce it, but only a complicated tongue-twisting sound comes out of her mouth.

János nem nevet.

János doesn't laugh.

Tudja, milyen nehéz ez a kihívás.

He knows how difficult this challenge is.

Úgy dönt, segít Ágnesnek.

He decides to help Ágnes.

Elkezdi betűzni a szót, tagolni.

He begins to spell out the word, breaking it down.

"Meg-szent-ség-telen-ít-het-et-len-ség-es-ke-dé-sei-tek-ért.

"Meg-szent-ség-telen-ít-het-et-len-ség-es-ke-dé-sei-tek-ért."

"Ágnes bátran próbálkozik újra.

Ágnes bravely tries again.

Jobb, de még mindig nem tökéletes.

Better, but still not perfect.

János látja Ágnes elszántságát, dicséri őt.

János sees Ágnes's determination and praises her.

Egyre jobban megy neki, apránként haladva, betűről betűre.

She gets better and better, progressing slowly letter by letter.

Együtt dolgoznak, nevetnek, küzdenek a gyönyörű, de nehéz magyar nyelvvel.

They work together, laugh, and struggle with the beautiful but difficult Hungarian language.

Napok telnek el.

Days go by.

Ágnes keményen dolgozik.

Ágnes works hard.

Végül, egy hideg, esős nap felolvassa a szót.

Finally, on a cold, rainy day, she reads out the word.

Tökéletes.

Perfect.

János büszkén néz rá.

János looks at her proudly.

Megöleli Ágnest, és gratulál neki.

He hugs Ágnes and congratulates her.

Ők ketten ott ülnek a kávézóban, boldogan elegendőek egymásban, a siker érzése a levegőben.

The two of them sit in the café, content in each other's company, with the sense of accomplishment in the air.

Ez a történet nem csak a szavakról szól.

This story is not just about words.

Hanem a kitartásról, a tanulásról, és a kölcsönös támogatásról.

It is about perseverance, learning, and mutual support.

A "Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért" szó csak egy szó volt Budapest ezer szója közül.

The word "Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért" was just one word among a thousand in Budapest.

De ez a szó összekötötte őket, és egy új, különleges élményt hozott életükbe.

But this word connected them and brought a new, special experience into their lives.

Budapest, ahol a Duna tovább folyik, ahol a nyelv tovább él.

Budapest, where the Danube continues to flow, where the language continues to live.

A város ott marad, a szavak is.

The city remains, as do the words.

Ágnes és János pedig tudják, hogy az a nagy, nehéz szó mindig emlékeztetni fogja őket arra, hogy a kitartás mindig győzedelmeskedik, a szeretettel és támogatással együtt.

And Ágnes and János know that that big, difficult word will always remind them that perseverance always triumphs, along with love and support.