Budapest, kocsmák színhelyének gócpontja, éjszaka pedig az élet rejtelmeinek háttere. Annyi történet született már ezeken a feledhetetlen helyeken, a bor és nevetés felhőjében. És még annyi vár szerkesztésre.

Budapest, the focal point of pubs, and at night, the backdrop of life's mysteries. So many stories have been born in these unforgettable places, in the clouds of wine and laughter. And so many are waiting to be told.

Nézzük, kihez tarthat közeleg ezen az estén a következő történet - hogy rögtön istenigazából bele is kezdhetnénk. Ah, itt és most találkozunk Istvánnal, a naponta újabb és újabb szavakat tanuló, angol ajkú férfiúval.

Let's see who will be at the center of the next story on this evening - so we can dive right into it. Ah, here and now we meet István, a man with an English tongue who learns new words every day.

Megbújva a füsttől szürke fényekkel vidáman megvilágított kocsmában, minden szava elfogódottan csúszik ki az ajkán, de a szíve vonzza őt a nyelvhez. Azt élvezi leginkább, ahogy a magyar szó onnan, jó mélyről, szinte a gyomrából tör fel - micsoda erő! Kár, hogy nem mindig jelentik azt, amit ő gondol...

Hiding in the smoky, gray-lit pub, every word slips hesitantly from his lips, but his heart attracts him to the language. He enjoys it most when the Hungarian word emerges from deep within, almost from his stomach - what power! It's a shame that it doesn't always mean what he thinks it does...

Itt van mellette Judit is, a mosolygós, tüzes szőke, aki mellett Istvánnak gyakran kölcsönkérve a bátorságának címzett pohárat, elmereng a szavak végtelen kapcsolatában. Elcsípi a még bizonytalan magyarul elszántan prédikáló Istvánt, ahogy boldogan, megdöbbenten ejti ki a "pörkölt" szót, amit "perkált"-ként hangzik. István önelégülten néz körbe, egészen addig, amíg huncut mosoly csalja ki belőle Judit nevetése.

Next to him is Judit, the smiling, fiery blonde, who often borrows the courage of István by sharing his glass. She ponders the infinite connection of words, still uncertain in her Hungarian, as she listens eagerly to István passionately preaching. She catches him happily and surprisingly uttering the word "pörkölt," which sounds like "perkált." István looks around smugly, until mischievous laughter from Judit pulls a mischievous grin out of him.

A "pörkölt"-et "perkált"-nak nevező István, mintha csak egy versenyző lenne a "Ki tudja a legtöbbet a magyar konyháról?" című játékban. A kocsmában hirtelen eluralkodott a fejvakarás, amit hamar követett a vidám, szinte gyermeki kacagás zene dallamos melódiájában. Ebben a zűrzavarban István arca elpirult, de a nevetés ártatlanságát Judit szíve melegen fogadta, tudván, hogy a szó mindössze egy csalfa játéka volt a forró közeget alkotókban.

István, calling "pörkölt" "perkált," as if he were a contestant in the game "Who knows the most about Hungarian cuisine?" The pub is suddenly filled with scratching of heads, followed quickly by joyous, almost childlike laughter in a melody of music. In this chaos, István's face turns red, but the innocence of laughter warms Judit's heart, knowing that the word was just a playful trick among the creators of the warm atmosphere.

Az éjszaka végén mindenki megnyugodva, a nap zajától már csak egyszerű susogás maradt. Történt itt pillanatnyi zavar, de István és Judit azóta már olvasói lettek egymásnak, a legfontosabb szavak között. Az embernek a gondolatai között időnként előfordulnak keringőbe foglalt malőrök, de az éjszaka a kocsmában végül is emlékezetes lett, akár egy jó "pörkölt".

At the end of the night, everyone settles down, and only a simple whisper remains from the noise of the day. There was a momentary confusion, but István and Judit have become readers of each other's souls, among the most important words. Occasionally, mishaps ensnared in a waltz happen in one's thoughts, but the night in the pub ultimately became memorable, like a good "pörkölt."