Budapesten járunk, egy forrongó nyári napon, a Duna parton, ahol Mátyás király lába fölött szárnyra kap a híres Gasztro Fesztivál. Béla, az ősi főváros szerelmese, az apró, forgatagba szakadt tányérjára mered. Gulyáslevesét képtelen fésűvel kiszőni az embertengerből. A figyelem elkápráztatta, így a békés erőművész, aki birkával birkózik, még gulyáslevét sem tudta megtartani.

We are in Budapest, on a boiling hot summer day, on the banks of the Danube, where the famous Gastronomy Festival takes flight above the feet of King Matthias. Béla, a lover of the ancient capital, stares at his small, broken plate in the crowd. He is unable to scoop his goulash soup out of the sea of people with a fork. Dazzled by the attention, the peaceful artist, who wrestles with sheep, couldn't even keep his goulash soup.

Közben Éva, brilliáns magyar nyelvtanárnő, a lány, aki az I. kerületben nőtt fel, a Halászbástya árnyékot vetett szűk utcáiban, csodálkozva néz a körös-körül fejét ütő, tréfás zűrzavarra. A Buda várra néző kilátótoronyból jön, miközben lenéz a fesztivál forgatagára.

Meanwhile, Éva, a brilliant Hungarian language teacher, the girl who grew up in the I. district, looks in amazement at the comical chaos swirling around her. Coming from the lookout tower overlooking Buda Castle, she gazes down at the hustle and bustle of the festival.

Szeme sarkából meglátja Bélát, aki ügyetlenül birkózik az elszabadult gulyásával. Felnevet, majd inkább a segítségére siet. Béla mosollyal üdvözli, és beleveti magát a történetébe, miközben Éva figyelmesen hallgatja.

Out of the corner of her eye, she sees Béla, clumsily wrestling with his runaway goulash. She laughs and hurries to help him. Béla greets her with a smile and dives into his story, while Éva listens attentively.

Az emberszív Éva, élvezi Béla történetét. Némi nevetés után megtisztelteti Bélát, aki lenyűgözötte. Béla várja a türelmetlen szüneteket, nyugtalan szívverését, és végül bátran megfogalmazza a kérdést: "Éva, szeretnél velem lenni?"

Éva, with a compassionate heart, enjoys Béla's story. After a little laughter, she honors Béla, who has impressed her. Béla waits for the impatient pauses, his restless heartbeat, and finally bravely formulates the question: "Éva, would you like to be with me?"

Éva nevetésébe a válasz beleolvad. "Béla, hogy te ilyen gulyáslevesekre ledőlsz!" Nevetve megcsókolja Béla arcát, majd hozzáteszi: "Igen, Béla, igen."

The answer merges into Éva's laughter. "Béla, that you collapse over such goulash soups!" Laughing, she kisses Béla's cheek, then adds, "Yes, Béla, yes."

A nap tovább izzik, a fesztivál emberei tovább nevetnek és élvezik a napot, de Béla és Éva már nem érzi a napot, nem hallja a zeneszót. Mindketten elbűvölve bámulnak egymás szemében, és Béla végre rájön, hogy a szerelem néha épp olyan forró, mint a nyári napsütésben elfogyasztott gulyásleves.

The sun continues to sizzle, the festival-goers continue to laugh and enjoy the day, but Béla and Éva no longer feel the sun, nor do they hear the music. Both mesmerized, they gaze into each other's eyes, and Béla finally realizes that love can sometimes be as hot as goulash soup consumed in the summer sunshine.

A lemenő nap aranyban úszó Budapestje a lehető legfülbemászóbb színteret adta a találkozásuknak. Ebben a városban, ahol sohasem alszik a zene, ahol sohasem hűl ki a gulyásleves, Béla és Éva megtalálta a boldogságukat, egymást. Ahogy a Nap lement a város felett, a híd lábánál ott álltak, kéz a kézben, szemekben csillogó boldogság, és eldöntötték, hogy egymás mellett maradnak, gulyáslevest inni hajnaltól naplementéig.

The golden Budapest of the setting sun created the most enchanting backdrop for their encounter. In this city where the music never sleeps, where the goulash soup never cools down, Béla and Éva found their happiness, each other. As the sun set over the city, they stood hand in hand at the foot of the bridge, with happiness sparkling in their eyes, and they decided to stay by each other's side, drinking goulash soup from dawn to sunset.