Az esőszürke Budapesti égen szikrázó villámlás okozta a villamos megállójában várakozó rengeteg ember közül kettő találkozását: Gergely és Eszter.

The sky over Budapest was rain-gray, illuminated by sparkling lightning, which led to the meeting of two people waiting at the tram stop: Gergely and Eszter.

Gergely, aki most érkezett New Yorkból, magyar származású, de ott nőtt fel.

Gergely, who had just arrived from New York, was of Hungarian descent but grew up there.

Eszter pedig egy igazi budapesti lány korlátolt angoltudással.

Eszter, on the other hand, was a true Budapest girl with limited English skills.

Nagyot dörrent a mennydörgés, és Gergely azonnal Eszter mellé menekült a kis fedett részbe.

There was a loud crack of thunder, and Gergely immediately took shelter next to Eszter in the small covered area.

Megment a villamos, majd egy másik is, de a zivatar miatt egyik sem állt meg.

One tram passed by, then another, but due to the storm, neither stopped.

Humorosan és kissé zavartan Eggyel tovább menjünk?” - mosolygott Gergely, a véletlenül rosszul ejtett szón miatt.

With a humorous and somewhat embarrassed smile, Gergely said, "Should we go with 'Eggyel'?" - referring to his accidental mispronounced word.

Eggyel kellett volna mondanom” - javította ki magát gyorsan.

"I should have said 'one more'." - he quickly corrected himself.

Eszter következő perceket nevetéssel töltötte.„Ajaj, Gergely, gondoltam, ez egy új fasztust kifejezés!” - kacagott és könnyek folytak az arcán.

Eszter spent the next few minutes laughing. "Oh, Gergely, I thought that was a new slang expression!" - she laughed, tears streaming down her face.

Gergely eleinte zavartan nézett, majd ő is elnevette magát az abszurd helyzetén.

Gergely initially looked confused, but then he too laughed at the absurdity of the situation.

Mikor a nevetésük elült, Eszter mutatott Gergelynek egy közeli kávézót, és a zápor alatt odafutottak.

When their laughter subsided, Eszter pointed out a nearby café to Gergely, and they ran there under the downpour.

Ott ülve kávét szürcsölgetve, számtalan témát érintettek, köztük Gergely magyartanulását is.

Sitting there, sipping their coffees, they touched on numerous topics, including Gergely's learning of Hungarian.

Eszter pedig folytatta elég egyszerűen: "Ezt is kell, mint egy falat kenyér."

Eszter summed it up quite simply, saying, "It's necessary, like a piece of bread."

Mindketten sírtak a nevetéstől.

Both of them laughed until they cried.

A kávézás után a zápor elállt, Gergely és Eszter elköszöntek egymástól.

After their coffee, the rain stopped, and Gergely and Eszter bid farewell to each other.

De a furcsa találkozás meghagyta a nyomát benne.

But the strange encounter had left its mark on them.

Így egy hét múlva, Eszter a szokásos helyen várta a villamost, amikor Gergely ismét odaért.

So, a week later, Eszter waited at the usual spot for the tram when Gergely arrived again.

„Szia, Eszter. Már tudom, hogy hova megyek, és ez most nem egy fasztust, ’eggyel tovabb’.” - mondta Gergely nevetve.

"Hey, Eszter. I now know where I'm going, and this time it's not a mispronunciation of 'one more'." - Gergely said laughing.

Eszter megfogta Gergely kezét, és így szólt: "Ez a legfurcsább módja egy barátság kezdete, de örülök, hogy ismét itt vagy. Örülök, hogy megint találkoztunk."

Eszter took Gergely's hand and said, "This is the strangest way to start a friendship, but I'm glad you're here again. I'm glad we've met again."

Mindketten megerősítették a barátságukat egy mosollyal, amíg a villamos végül megérkezett azzal a gazdagon megélt pillanattal, mely két szív közt híd épült.

They both reaffirmed their friendship with a smile, as the tram finally arrived, creating a bridge between two hearts in that richly lived moment.