Az utolsó csepp kávé gördült le István szájának szélén, majd az asztal felületére zuhant, jelezve frissen fogyott készletét.

The last drop of coffee rolled down the edge of István's mouth and fell onto the surface of the table, indicating that his supply had just been freshly consumed.

A mellette töltött tisztánlátás pillanatainak végén szembe találta magát a tér ellenséges nagyságával: a budapesti kávéház világa várt rá a saját összetett történetével.

At the end of the fleeting moments of clarity that filled his mind, he found himself confronted by the hostile vastness of the space before him: the world of the Budapest café awaited him with its own complex story.

Mert ez nem volt csak egy kávéház. Ez a hely tele volt színekkel, hangokkal, illatokkal, és minden, főleg az emberek, köztük az arcpirítóan gyönyörű pincérnő, Zsuzsanna.

Because this was not just a café. This place was filled with colors, sounds, and scents, and above all, people, including the stunningly beautiful waitress, Zsuzsanna.

Az ő könnyedén csillogó szeme, amikor felvette a rendelést, és az amiről misztikus mozdulata mutatott, amitől István el-elhomályosodtak az érzékelések.

Her effortlessly sparkling eyes when she took the order, and the mysterious gesture she made, causing István's senses to momentarily blur.

De valami történt. István szájából egy szó csúszott ki, amit nem tervezett.

But then something happened. A word slipped out of István's mouth that he did not intend to say.

Valahogy úgy történt, hogy a szája egy "tehén" nevű italra szólalt, amikor kifejezetten egy "latte"-t akart rendelni.

Somehow, his mouth uttered the name of a drink called "tehén" when he specifically wanted to order a "latte."

Egy pici pillanat volt, és szavai már el is szálltak.

It was a brief moment, and his words had already vanished.

Zsuzsanna, a pincérnő, meglepődve nézett Istvánra.

Zsuzsanna, the waitress, looked at István with surprise.

István pedig csak nézte a nő szemét, és látta, hogy az elszörnyedt, de aztán egy gyöngéd mosoly jelent meg az arcán.

And István just looked into her eyes and saw her initial shock, but then a gentle smile appeared on her face.

"Ha tehén kell, akkor tehén lesz," mondta Zsuzsanna, de némi szeretetteljes melegség szűrődött ki a hangjából.

"If you want a 'tehén,' then a 'tehén' it shall be," Zsuzsanna said, but there was a hint of affectionate warmth in her voice.

István csak bólintott, együtt játszva a játékkal, amit véletlenül indított el.

István simply nodded, playing along with the game he had accidentally initiated.

Félig zavartan, de mégis szórakozottan magyarázza a helyzetet.

Half-embarrassed but still amused, he explained the situation.

Bátran, és viccesen ecseteli, hogy a szavak csak gombolyodnak ki belőle, és neki-meg neki-meg mindenkinek hagynia kell, hogy a szavaik elszálljanak.

Boldly and humorously, he described how the words tangle inside him and he must let them fly away from him, hopping from one person to another.

Ez aztán felvidítja az egész kávéházat.

This brightens up the whole café.

Az emberek kacagnak.

People laugh.

Az egész jelenet intenzív vidámságát fokozza, hogy a történteket követően, belesétál a helyiségbe egy gazda, és valóban visz magával egy tehenet, aki tiszta szerencséből pont a kávéházban rosszalkodott, és így a történet véletlen és meglepő fordulatot vesz.

The intensity of the cheerful atmosphere is further heightened when, after these events, a farmer walks into the room and actually brings a cow with him, which mischievously wandered into the café by pure chance, giving the story an unexpected and surprising twist.

A végén, ahogy István mókásan történetét osztja meg a kávéház vendégeivel, a szoba nevetéssel tölt be.

In the end, as István shares his amusing story with the café's patrons, laughter fills the room.

Így végül mindenki boldogan tér haza, és még napokig mesélnek a "tehén" esetről.. minden sóhajukban ott vibrált ez a történet, így formálva valamit, ami csak Budapesten történhet meg.

So everyone happily returns home, and for days they talk about the "tehén" incident... this story pulses in their every sigh, shaping something that can only happen in Budapest.

A történet tehát azzal ér véget, hogy István mind a pincérnőt, Zsuzsannát, mind pedig a kávézó többi vendégét sikerült mosolyra fakasztania, és a kávéház légkörét is megbolondítani ezzel a furcsa esettel.

Therefore, the story concludes with István managing to bring a smile to the face of both the waitress, Zsuzsanna, and the other guests in the café, and adding a touch of madness to the café's atmosphere with this strange incident.