Istvánéknál minden reggel az ipari forradalomból maradt régi, kovácsoltvas kávéfőző sercegése és a feketekávé füstös, édes illata jelezte a nap kezdetét.

Every morning at István's, the creaking of the old cast iron coffee maker left over from the industrial revolution and the smoky, sweet aroma of black coffee signaled the beginning of the day.

Kis, rusztikus botlakjuk a belváros mélyén, Budapest szívében, a régi szecessziós épületek árnyékában húzódott meg.

Their small, rustic apartment was nestled deep in the heart of Budapest, in the shadow of the old Art Nouveau buildings.

Ezen a napon, mint sokan másokon, István kifordította a hátát a felkelő napnak, és a helyi piac felé vette az irányt.

On this day, like many others, István turned his back on the rising sun and headed towards the local market.

Az alacsony napfény, amint átvágta a piacra vezető kanyargós utcákat, földbe gyökerezett pirospipája füstös fonalaival táncolva, mintha minden egyes kanyarban múlt századi régmúlt emlékeire bukkanna.

The low sunlight, as it cut through the winding streets leading to the market, seemed to root itself in the smoky threads of his pipe, as if uncovering memories of a bygone era at every turn... As he entered the crowded tables and aging market vendors, he was engulfed in a whirlwind of vibrant fragrances and colors.

Ahogy beért a roskadozó asztalok és az őszülő piaci kofák közé, lehelőbe fogta az élénk illatok és színek tucatjait.

Fresh vegetables, sweet fruits, homemade cheeses, and the renowned artisanal products of the area, as diverse as the bustling crowd that made up the heart of Budapest.

Friss zöldségek, édes gyümölcsök, házi készítésű sajtok és a terület közismert kézműves termékei, amelyek éppolyan változatosak, mint maga a Budapest szívet alkotó kavargó embertömeg.

After spotting a large pile of ripe tomatoes at his favorite vegetable stand, István reached into his pocket and pulled out a large bundle... of Monopoly money.

Miután kedvenc zöldségesénél szemet vetett egy nagy halom érett paradicsomra, zsebébe nyúlt és előhalászott egy nagy csomó.

"Győző!

Monopoly pénzt.

What does this mean?"

"Győző!

the vegetable vendor asked, staring in disbelief at the sudden appearance of the game currency.

Ez mit jelent?

István, flustered, peered back into his pocket only to find the colorful paper monopoly notes once again.

" - kérdezte a zöldséges, aki csak úgy bámult a hirtelen megjelenő játékvalutára.

It finally dawned on him.

István, megzavarva, ismét belekukkantott a zsebébe, csak hogy ismételten a színpompás papírchicabucát találja ott.

His grandchildren must have been playing Monopoly in the apartment yesterday, and the actual money must have gotten mixed up.

Akkor esett le neki a tantusz.

Waves of embarrassment and awkwardness swept over István.

Unokái tegnap játszottak a lakásban Monopolyt, és valószínűleg keveredett a valódi pénzzel.

He began to apologize and explain himself, only to receive a gentle chuckle from Győző in return.

Istvánt elsöpörték a szégyen és zavarba esés hullámai.

"But István, it doesn't matter," he replied, handing over the tomatoes.

Apologizálva kezdett el magyarázkodni, csupán egy bágyadt kuncogást kapva Győzőtől viszonzásul.

"After all, just think how much a Monopoly million could be worth in real life!"

De Budapest, a szűk utcái és a zegzugos történetei ellenére, nem hagyta cserben Istvánt.

Among Győző's laughter, István smiled as he nodded, realizing that Budapest, with its narrow streets and winding stories, would never let him down.

A mély szemből és a hosszú évek során kialakult kapcsolattól fűtve Győző csak legyintett egyet.

Fueled by the deep bond and connection that had developed over the years, Győző shrugged it off.

"Nincs benne semmi, István.

"It's nothing, István," he said, and entrusted him with the tomatoes.

" - felelte, és átadta neki a paradicsomokat - "Végül is, gondolj csak arra, milyen sokat érhet egy Monopoly millió a való életben!

"In the end, just imagine how much a Monopoly million could be worth in real life!"

" Győző kacagása közül mosollyal nézte végig, ahogy István bólogatott, majd úgy döntött, legközelebb megbízza inkább a feleségét a piacozással.

From amidst Győző's laughter, István watched with a smile as he nodded, deciding that next time he would entrust his wife with the shopping.

A piacon töltött nap aztán, mint mindig, zajban és nevetésben talált véget, a nap pedig lehunyt a mélykökű Duna felett, ami pont úgy ölelte körbe Budapestet, akár a történet e napja.

The day at the market, like always, came to a close with noise and laughter, as the sun set over the deep embrace of the Danube, which wrapped around Budapest just like the story of this day.