Péter Budapest városának valamelyik szűk utcájában találta magát.

Peter found himself in one of the narrow streets of Budapest.

A szürkület már a főváros felett terjesztette a lila és rózsaszín árnyalatait, miközben a keskeny utcák továbbra is gőzölgő aszfaltszagot árasztottak egy nappal megrakott autók és zsúfolt járdák után.

The twilight was already spreading its shades of purple and pink over the capital, while the narrow streets continued to emit the steaming smell of asphalt, after a day filled with crowded cars and bustling sidewalks.

Szemei eltúrt rezignációval pásztázták a frusztráló hasonlóságban lévő utcákat és házfalakat, amelyek mind egyre inkább az idegen hátizsákjához láncolták.

His eyes scanned the frustratingly similar streets and walls with a despondent resignation, which increasingly chained him to his foreign backpack.

A Margit híd pillére a távolban már homályosodott.

In the distance, the pillars of the Margaret Bridge were becoming hazy.

A Gellért-hegy sziluettje pedig kékesen vibrált a keleten gomolygó felhők között.

The silhouette of Gellert Hill vibrated with a bluish hue amidst the clouds swirling in the east.

Péter az éppen virágzó platánfa alá telepedett, kifogyva a reményből, hogy bármiféle eligazodást talál ebben a földi labirintusban.

Peter sat under a blooming plane tree, feeling hopeless, unable to find any orientation in this earthly labyrinth.

A beavatkozás ideje eljött.

The time for intervention had come.

Elkapott egy öreg néni tekintetét, aki éppen a boltból készült hazatérni.

He caught the gaze of an old lady who was about to return home from the store.

„Elnézést, hol találom a Margit hidat?

"Excuse me, where can I find the Margaret Bridge?"

” Az öreg néni nyilvánvalón meglepődött a kérdésén, majd mértéktelen hosszú magyarul adott választ, ami számára mintha az űrből származó kódolt üzenet lenne.

The old lady was obviously surprised by his question, and she responded in an extremely long and incomprehensible Hungarian, which seemed like a coded message from outer space to him.

Péter arca először eltorzult, majd a fáradtság és a zavar láthatóan elborította.

Peter's face first contorted, and then exhaustion and confusion visibly overwhelmed him.

Ezután új reménysugár lelt belé, amikor észrevett egy fiatal nőt, aki egy babakocsit tolva közeledett.

Then a ray of hope sparked within him when he noticed a young woman approaching, pushing a baby stroller.

"Meg tudná mondani, hogy jutok el a Margit hídhoz?

"Could you tell me how to get to the Margaret Bridge?"

" - kérdezte tőle.

he asked her.

A nő néhány pillanatig nézte Pétert, majd hosszan és bonyolultan válaszolt, mintha egy történelmi előadást tartana a fővárosról.

The woman stared at Peter for a few moments, and then she responded at length and in a convoluted manner, as if delivering a historical lecture about the capital.

Péter szíve ismét elszorult.

Peter's heart tightened once again.

Ezután Péter ahol csak tudott, segítséget próbált kérni.

After that, wherever he could, Peter tried to ask for help.

De mintha egy összeesküvésben lenne.

But it seemed like a conspiracy.

Mindegyik helyi hosszú, bonyolult és zavaros utasítást adott, ami még inkább eltévesztette őt.

Each local gave him long, complicated, and confusing instructions, further leading him astray.

Az idő telt, és Péter végül egy padon ült, kiábrándultan és teljesen elveszettnek érezve magát.

Time passed, and finally, Peter sat on a bench, feeling disillusioned and completely lost.

Ekkor egy kisfiú biciklivel megállt mellette.

It was then that a young boy on a bicycle stopped next to him.

Péter már-már reménytelenül intett neki, de a kisfiú magabiztosan integetett vissza.

Peter waved at him almost hopelessly, but the boy confidently waved back.

"Margit híd?

"Margaret Bridge?"

" kérdezte a kisfiú, majd hősi büszkeséggel szívén biciklire mutatott.

the boy asked, and with heroic pride, he pointed to his bicycle.

Péter bólintott, majd a kisfiú elhajtott.

Peter nodded, and the boy rode off.

Péter követte, és meglepődve tapasztalta, hogy a leggyorsabb úton a Margit hídra vezette.

Peter followed and was surprised to find himself being led to the Margaret Bridge by the fastest route.

A nap végén Péter a Margit hídon állva végül megtalálta azt a kilátást, amit keresett.

At the end of the day, standing on the Margaret Bridge, Peter finally found the view he was searching for.

A Duna mintájából így felismerte Budapest valóságos labirintusának szépségét, ahol a helyiek nem zavarba ejtő válaszokat adtak, hanem ő csupán a saját útját nem találta meg eleinte.

From the pattern of the Danube, he recognized the beauty of Budapest's real labyrinth, where the locals didn't give confusing answers, but he simply couldn't find his own way at first.

A történet tanulsága, hogy néha eltévedhetünk, de mindig lesz valaki - gyakran a legváratlanabb személy - aki segít nekünk az utunkon.

The moral of the story is that sometimes we can get lost, but there will always be someone - often the most unexpected person - who helps us on our journey.