A napsugarak meleg izzással táncoltak a Széchenyi Gyógyfürdő medencéinek felszínén.

The sun rays danced with a warm glow on the surface of the pools at the Széchenyi Gyógyfürdő.

Az ősz halkan érkezett Budapest nagyvárosába, és a falevelek már aranyba és vörösbe öltöztek.

Autumn quietly arrived in the big city of Budapest, and the leaves were already dressed in gold and red.

Áron és Zsófia lassan lépkedtek a fürdő felé.

Áron and Zsófia walked slowly towards the bath.

Áron, bár fiatal volt, komor arccal hordozta a családi terhet, és a november idejét közeledve, nem csak a lehulló levelekre, hanem apjuk emlékére is gondoltak.

Áron, though he was young, carried the family burden with a solemn face, and as November approached, he thought not only of the falling leaves but also of the memory of their father.

"Érzed a levegőt? Komolyan mondom, valami különleges van az őszi napfényben" – próbálta Áron feltölteni a csendet egy kis vidámsággal.

"Do you feel the air? I'm serious, there's something special about the autumn sunlight," Áron tried to fill the silence with a little cheer.

Zsófia csak bólintott.

Zsófia just nodded.

Szótlanul követte bátyját a régi, ismerős fürdőbe. Gyerekkori emlékeik helyszínére.

She followed her brother wordlessly into the old, familiar baths, the place of their childhood memories.

A termálmedencék gőze közé letelepedve Áron érezte, hogy húga még mindig tartózkodik.

Settling among the steam of the thermal pools, Áron sensed that his sister was still reserved.

„Zsófi, fontos, hogy érezzük egymást. Tudod, hogy apa is ezt akarná.”

"Zsófi, it's important that we feel each other. You know that dad would want this too."

Zsófia felemelte a tekintetét, a szemei tükrözték a kék ég darabkáit, amelyek a vízben ragyogtak.

Zsófia raised her gaze, her eyes reflecting pieces of the blue sky that glittered in the water.

„Nem értem, miért nem beszélt velem senki a temetés után. Mintha nem léteztem volna.”

"I don't understand why no one spoke to me after the funeral. It was as if I didn't exist."

Áron sóhajtott. „Tudom. Nehéz volt. Nem akartalak terhelni... De talán nem tettelek bele eléggé a dolgainkba.”

Áron sighed. "I know. It was hard. I didn't want to burden you... But maybe I didn't include you enough in our matters."

A langyos víz áramlása körülölelte őket, csendesen tartva a szavakat, amikre annyira szükségük volt.

The flow of the lukewarm water enveloped them, silently holding the words they so needed.

Zsófia szorosabban markolta meg a medence szélét.

Zsófia gripped the edge of the pool tighter.

„Játszhattam volna én is a részemet, hogyha tudom, mire számíthatok. Hiányzik apa. És azt hiszem, nem tudom, hogy most mi lesz...”

"I could have played my part too if I knew what to expect. I miss dad. And I guess I don't know what's going to happen now..."

Áron közelebb húzódott, szó nélkül átaszta karját Zsófia köré, hagyta, hogy a szavak maguktól váljanak.

Áron moved closer, wrapping his arm around Zsófia without words, letting the words come on their own.

„Nekem is. Én is elveszettnek érzem magam sokszor. De hallom, hogy nem vagy egyedül ebben.”

"I miss him too. I also feel lost a lot of the time. But know that you're not alone in this."

A nap lassan alábukott, és a fürdőt mégis meghitt melegség töltötte el.

The sun slowly set, yet a cozy warmth filled the bath.

Ahogy újra egymásra találtak, az idők során elfeledett szavak most útvonalakat nyitottak.

As they found each other again, the long-forgotten words now paved new paths.

„Beszéljünk többet” – javasolta Áron, elnézve az elszálló gőzt, mintha azzal együtt a terheik is eloszlanának.

"Let's talk more," Áron suggested, looking at the drifting steam as if their burdens would dissipate with it.

Zsófia bólintott, mosolyt erőltetve az arcára.

Zsófia nodded, forcing a smile onto her face.

Nagyon is jól tudták, hogy a jövő mégiscsak kettejükről szól, és ettől könnyebb lett szívük súlya.

They both knew very well that the future was about the two of them, and that made the weight on their hearts lighter.

Korokon és a fürdő szaksaimokon túl, mindkettejük boldogabbnak érezte magát.

Beyond ages and the sessions at the bath, both felt happier.

Emellett ott volt az az egyszerű igazság, hogy sosem késő újra egymásra találni.

Moreover, there was the simple truth that it's never too late to find each other again.