Kék és fehér fények világították meg az erdőt a Balaton környékén.

Blue and white lights illuminated the forest around Balaton.

Karácsony előestéje volt.

It was Christmas Eve.

A hó vastagon borította a tájat, és a befagyott tó tükre csillogott a hold fényében.

Snow covered the landscape in thick layers, and the frozen lake's surface sparkled in the moonlight.

Egy kis házikóban a part mentén, Bálint, Katalin és Gábor melegedtek a kandalló mellett.

In a small cottage by the shore, Bálint, Katalin, and Gábor warmed themselves by the fireplace.

Bálint munkahelyén az elmúlt év különösen nehéz volt.

Last year had been particularly difficult at Bálint's workplace.

Katalin, kedvese, úgy érezte, mellőzték.

Katalin, his love, felt neglected.

Szüksége volt a kikapcsolódásra, és remélte, hogy Bálinttal töltött idő újra közelebb hozza őket.

She needed a break and hoped that spending time with Bálint would bring them closer again.

Ezért fogadták el Gábor meghívását a Balaton partjára, hogy együtt töltsenek egy békés, de kalandos karácsonyt.

That's why they accepted Gábor's invitation to Balaton's shore to spend a peaceful yet adventurous Christmas together.

Ahogy a nap lenyugodott, Gábor tele volt energiával.

As the sun set, Gábor was full of energy.

Régi barátja, Bálint számára újraélesztette a fiatalság izgalmát.

Old friend Bálint rekindled the excitement of youth for him.

"Menjünk ki a jégre!

"Let's go out on the ice!

Tökéletes este a korcsolyázáshoz," mondta Gábor izgatottan.

It's a perfect night for skating," Gábor said excitedly.

Bálint habozott.

Bálint hesitated.

Katalin azonban csendben nézte őket, érezte, hogy Bálint döntési pont előtt állt: időt töltene-e vele, vagy engedne Gábor nyomásának.

Katalin, however, quietly watched them, sensing that Bálint was at a decision point: whether to spend time with her or give in to Gábor's pressure.

A három barát végül elindult a jégre.

The three friends eventually headed out onto the ice.

A szél csípős volt, de a hangulat vidám.

The wind was biting, but the mood was cheerful.

Gábornak nem volt elég az egyszerű korcsolyázás, versenyezni akart.

Gábor wasn't satisfied with simple skating—he wanted to race.

Bálint próbálta követni, de közben fél szemmel Katalint is figyelte, aki lassan siklott.

Bálint tried to follow while keeping an eye on Katalin, who glided slowly.

Az izgalom eltört egy csendet.

The excitement broke a silence.

Gábor és Bálint hangosan nevetett, de Katalin egyedül maradt.

Gábor and Bálint laughed loudly, but Katalin was left alone.

Hirtelen Bálint megállt.

Suddenly Bálint stopped.

A jég alattú thong egyre erősödött a szívében.

A dull ache under the ice grew stronger in his heart.

"Gábor!

"Gábor!"

", kiáltott, hangja tele volt érzelemmel.

he shouted, his voice full of emotion.

"Állj meg!

"Stop!

Beszélnünk kell!

We need to talk!"

" Gábor megtorpant, és kihívóan nézett Bálint szemébe.

Gábor halted, challengingly looking into Bálint's eyes.

"Ez most nem a verseny ideje," mondta Bálint.

"This is not the time for racing," Bálint said.

"Katalinnal akarok lenni.

"I want to be with Katalin.

Szükség van ránk, hogy újra egymásra találjunk.

We need each other to reconnect."

" Katalin hallgatta a szavakat, és szívét melegség járta át.

Katalin listened to the words, and warmth filled her heart.

Gábor megértette.

Gábor understood.

Felismerte barátja őszinteségét és a helyzet súlyát.

He recognized his friend's sincerity and the gravity of the situation.

"Rendben, Bálint.

"Alright, Bálint.

Nem akartam közétek állni," felelte, de arcán lágy mosoly húzódott végig.

I didn't mean to come between you," he replied, a gentle smile spreading across his face.

"Akkor most megyek, és főzök egy nagy adag forralt bort nektek.

"Then I'll go and make a large batch of mulled wine for you."

"Ahogy Gábor visszament a házba, Bálint szorosan átölelte Katalint.

As Gábor went back to the house, Bálint held Katalin tightly.

"Sajnálom," suttogta.

"I'm sorry," he whispered.

"Többé nem foglak elhanyagolni.

"I won't neglect you anymore."

" Katalin mélyet sóhajtott, boldogan bújt Bálinthoz.

Katalin sighed deeply, happily snuggling up to Bálint.

Végül mindketten tudták, hogy a Balatonnál töltött karácsony végül azt hozta nekik, amire a legjobban vágytak: újrakezdés, együtt.

In the end, they both knew that Christmas by Balaton had given them what they most desired: a restart, together.

Az éjszaka végül csendes lett.

The night finally became quiet.

A hó tovább hullott, és a ház ablakából Bálint és Katalin kéz a kézben figyelték a csillagokat.

The snow continued to fall, and from the house window, Bálint and Katalin watched the stars hand in hand.

Kettejüknek, még ha csak egy rövid időre is, a Balaton partján visszatért a béke.

For the two of them, even if only for a short time, peace returned to the shore of Balaton.