A karácsonyi fények lassan kigyúltak Budapest összes utcáján.

The Christmas lights slowly lit up all the streets of Budapest.

A Duna hideg szélénél azonban csak Katalin szíve volt magányosabb.

However, only Katalin's heart was lonelier than the cold along the Danube.

A belvárosi lakásában ült, körülötte az ünnepi fények meleg ragyogása.

She sat in her downtown apartment, surrounded by the warm glow of the holiday lights.

Katalin művészeti kurátorként sok időt töltött szép tárgyak között, de most a legkedvesebb emberét hiányolta az életéből.

As an art curator, Katalin spent a lot of time among beautiful objects, but now she missed the dearest person from her life.

András a különbség másik oldalán volt, egy toronyházban New York közepén.

András was on the other side of the difference, in a skyscraper in the heart of New York.

A nagyváros zajos forgatagában a munka örvénye elsodorta, éjjel-nappal dolgozott egy fontos technológiai projekten.

In the noisy bustle of the big city, the whirlwind of work swept him away, working day and night on an important technology project.

Ám minden egyes késő éjjel, amikor lefeküdt, Katalin arcát képzelte maga elé.

Yet every late night when he went to bed, he imagined Katalin's face before him.

A távolság mindkettejüknek súlyos teher volt.

The distance was a heavy burden for both of them.

December közeledtével Katalin úgy döntött, hogy egy kis karácsonyi csomagot küld Andrásnak.

As December approached, Katalin decided to send a small Christmas package to András.

Egy aprócska dobozban Budapestre emlékeztető tárgyak: egy mákos bejgli illatú gyertya, egy fotó a Lánchídról, és egy kis faba csomagolt kézműves dísz néhány közös látogatásukról.

In a tiny box were items reminiscent of Budapest: a candle scented like poppy seed bejgli, a photo of the Chain Bridge, and a small handcrafted ornament wrapped in wood from some of their shared visits.

Eközben András szüntelen gondolkodott.

Meanwhile, András couldn't stop thinking.

Talán most, az ünnepek alatt meg kellene lepnie Katalint.

Maybe now, during the holidays, he should surprise Katalin.

De a munkája nehéz volt, és a határidők szorították.

But his work was challenging, and deadlines were pressing on him.

Egyik éjjel a Metropolitan Múzeum előtt döntötte el: bármi is történjék, a következő repülőt Budapestre fogja.

One night in front of the Metropolitan Museum, he decided: no matter what, he would take the next flight to Budapest.

Karácsony estéjén Katalin épp szépítgette a fát, amikor megcsörrent a telefon.

On Christmas Eve, Katalin was just beautifying the tree when the phone rang.

András volt az vonalban.

András was on the line.

Elevátorban volt, de látszólag mosolygott.

He was in the elevator, but he seemed to be smiling.

Katalin megpróbálta leplezni csalódottságát, hogy csak a képernyőn láthatja őt, majd kinyitotta a csomagot, amit András küldött.

Katalin tried to hide her disappointment that she could only see him on the screen, then opened the package András had sent.

Ahogy mutatta neki a videóhíváson keresztül az apró tárgyakat, váratlanul kopogtatást hallott a bejárati ajtón.

As she showed him the small items through the video call, she unexpectedly heard a knock on the front door.

Katalin összerezzent, és lassan az ajtóhoz lépett.

Katalin jumped and slowly walked to the door.

Amikor kinyitotta, András állt ott, hóval a kabátján és egy széles mosollyal az arcán.

When she opened it, András stood there, snow on his coat and a broad smile on his face.

Először nem tudott hinni a szemének, aztán a karjaiba vetette magát, nem érdekelte semmi más.

At first, she couldn't believe her eyes, then she threw herself into his arms, caring about nothing else.

Tényleg, semmi sem fogható ahhoz, hogy valaki fizikailag jelen legyen, amikor a szív szeretne.

Truly, nothing compares to having someone be physically present when the heart desires it.

András megtanulta, hogy a munka valóban fontos, de a szeretet olykor még fontosabb.

András learned that work is indeed important, but sometimes love is even more important.

Katalin pedig látta, hogy a távolság ellenére András mindig megtalálja az útját hozzá.

Katalin realized that despite the distance, András always finds his way to her.

Az otthon melegében, a karácsony fényei alatt, csak ők ketten voltak - és egyikük sem volt többé egyedül.

In the warmth of their home, under the Christmas lights, it was just the two of them—and neither of them was alone anymore.