István sietős léptekkel haladt végig a Budapest Ferenc Liszt Nemzetközi Repülőtér üvegfolyosóján.

István moved quickly down the glass corridor of the Budapest Ferenc Liszt Nemzetközi Repülőtér.

Az ünnepi díszkivilágítás vibrált körülötte, a karácsonyi dalok halk hangjai ringatták az embereket a duty-free bolt felé.

The festive lighting shimmered around him, while the soft sounds of Christmas carols swayed people toward the duty-free shop.

December volt, kint havat jósoltak, de itt bent, a repülőtér forgatagában minden más volt – melegség és sürgető sietség keveréke.

It was December, and snow was forecast outside, but inside, in the hustle and bustle of the airport, everything was different—a mix of warmth and urgent haste.

Katalin küldött egy üzenetet aznap reggel: "Ne felejtsd el a fa alá szánt ajándékokat.

Katalin sent a message that morning: "Don't forget the gifts meant for under the tree."

" István érezte a gyomrában szorongó érzést, ami minden ilyen üzenet előtt jelentkezett.

István felt the familiar knot in his stomach that came with such messages.

Tudta, mennyire kevés időt tölt a gyerekekkel, Bencével és Annával, és az ajándékok helyettesíteniük kellett az ő jelenlétét.

He knew how little time he spent with the kids, Bence and Anna, and the gifts had to make up for his absence.

Átböngészve a boltokat, István mindenféle árucikket látott: parfüm, csokoládé, valódi Zsolnay porcelán.

Browsing through the shops, István saw all kinds of goods: perfume, chocolate, genuine Zsolnay porcelain.

Bence mostanában szeretett volna egy szép labdát, amit a telefonbeszélgetések egyikén említett.

Bence had recently wanted a nice ball, which he mentioned during one of their phone conversations.

Anna pedig imádta a mesekönyveket, különösen azt, amelyikben az elefántok szerepeltek.

Anna loved storybooks, especially those featuring elephants.

A tömeg egyre csak nőtt körülötte, az idő pedig fogyott.

The crowd around him continued to grow, and time was running out.

A kijelzőn felvillant a beszállási idő.

The boarding time flashed on the screen.

István szíve gyorsabban vert.

István's heart beat faster.

Tudta, hogy dönteni kell.

He knew a decision had to be made.

Ám a sietségben mégis meglátott valamit.

Yet, amidst the rush, he noticed something.

Az egyik polc alján, eldugott kis helyen egy különleges könyv volt: "Az elefántok birodalma", egy gyönyörű képeskönyv, amilyet Anna még sosem látott.

On the bottom shelf, in a hidden little spot, was a special book: "The Realm of the Elephants," a beautiful picture book like Anna had never seen.

Majdnem futva sietett a másik sorba, ahol megpillantott egy aprócska labdát, díszes piros szalaggal átkötve.

Almost running, he hurried to the other aisle where he spotted a tiny ball, wrapped with a decorative red ribbon.

Tökéletes lesz Bence számára.

It would be perfect for Bence.

Éppen, amikor István fizetni akart, meghallotta a hangos utolsó hívást a járatára.

Just as István was about to pay, he heard the final call for his flight.

Szíve összeszorult, majd hirtelen beletörődött nyugalom árasztotta el.

His heart clenched, then was suddenly flooded with resigned calm.

"Ez lesz a karácsonyi ajándékom," gondolta, és a sorban elsődlegessé vált a családja boldogsága.

"This will be my Christmas gift," he thought, and in line, his family's happiness became the priority.

Fizetett, majd izzadsággal a homlokán rohant a kapu felé.

He paid, then dashed to the gate with sweat on his forehead.

Az utolsó pillanatban érkezett meg, és éppen felkapaszkodott a repülőgép lépcsőjére, amikor az ajtót bezárni készültek.

He arrived at the last moment, just as they were about to close the door to the aircraft.

Ahogy a gép végül felszállt, István az ablakán kinézve megkönnyebbülten sóhajtott fel.

As the plane finally took off, István looked out his window and sighed with relief.

Tudta, hogy ez a repülés és az ajándékok nem oldásak minden problémát, de kezdet lehettek.

He knew that the flight and gifts wouldn't solve everything, but they could be a start.

Elhatározta, hogy mostantól jobban odafigyel, nem csak az ajándékokra, hanem arra is, hogy a családja életének részese legyen.

He resolved to pay more attention moving forward, not just to the gifts, but also to truly being a part of his family's life.

A repülőtér fényei lassan elhalványultak mögötte, és egy új fény csillant fel előtte: a családjával együtt töltött boldog ünnepek ígérete.

The airport lights slowly faded behind him, and a new light glimmered ahead: the promise of happy holidays spent with his family.