A Széchenyi Gyógyfürdő gőzölgő medencéi körül a levegő jéghideg volt, de a víz forrósága mindenkit átölelt.

The air around the steaming pools of the Széchenyi Gyógyfürdő was icy cold, but the warmth of the water embraced everyone.

Ádám csendben üldögélt a meleg vízben, körülötte emberek nevetése és boldog beszélgetése töltötte meg a teret.

Ádám sat quietly in the warm water, surrounded by the laughter and joyous conversations of people filling the space.

Karácsony után volt, közeledett az Újév, és Ádám magányosan érezte magát, ahogy az elmúlt években is mindig ilyenkor.

It was after Christmas, approaching the New Year, and Ádám felt lonely, as he had in the past few years during this time.

Eszter épp akkor lépett be a fürdő területére.

Eszter had just entered the bath area.

Régóta nem látott ismerős arcokat keresett, mióta visszaköltözött külföldről.

She was searching for familiar faces she hadn't seen in a long time since moving back from abroad.

Őt is vonzotta a gyógyfürdő nyugtató melege, főként ebben a hideg téli időszakban.

She, too, was drawn to the soothing warmth of the thermal bath, especially during this cold winter season.

Lassú lépésekkel ment előre, közben vidáman nézelődött.

She walked forward slowly, looking around cheerfully.

Ádám már messziről észrevette, és szíve gyorsabban kezdett verni.

Ádám noticed her from afar, and his heart began to beat faster.

Vajon Eszter is felismeri őt? Évek teltek el, és nem tudta, mennyire változtak meg az érzéseik.

Would Eszter recognize him too? Years had passed, and he didn't know how their feelings had changed.

De valami azt súgta neki, hogy ma este új lehetőségek nyílhatnak.

But something told him that new opportunities could open up this evening.

Eszter közelebb lépett, és végül a tekintetük találkozott.

Eszter stepped closer, and eventually, their eyes met.

Egy pillanatra megállt, majd széles mosollyal közeledett Ádámhoz.

She paused for a moment, then approached Ádám with a wide smile.

– Ádám? Te vagy az? – kérdezte, hangjában melegséggel.

– Ádám? Is that you? – she asked warmly.

Ádám néhány másodpercig habozott, de tudta, hogy nem hagyhatja ki ezt a lehetőséget.

Ádám hesitated for a few seconds but knew he couldn't miss this opportunity.

Levegőt vett és válaszolt.

He took a breath and replied.

– Szia, Eszter! De rég láttalak! Hogy vagy?

– Hi, Eszter! It's been so long since I've seen you! How are you?

Beszélgetésük könnyedén folyt tovább, mintha nem is telt volna el annyi év.

Their conversation continued easily, as if not many years had passed.

Nevettek és megosztották egymással az elmúlt idők legkedvesebb emlékeit, miközben a fürdő körül egyre sűrűbb lett a hangos sokadalom.

They laughed and shared their fondest memories from recent times, while the noise around the bath grew louder with people.

Az óra lassan közeledett az éjfélhez, és a fürdőt ellepték az emberek, hogy a közeledő új évet ünnepeljék.

The clock was slowly approaching midnight, and the bath was crowded with people gathering to celebrate the approaching new year.

Ádám érezte, hogy eljött a pillanat.

Ádám felt the moment had come.

Félrehúzódott egy kicsit, hogy összeszedje a bátorságát.

He stepped aside a little to gather his courage.

Majd visszatért Eszterhez, tekintetében elszántság.

Then he returned to Eszter, determination in his eyes.

– Szeretnék újra látni. Beszélgetni, találkozni... Mit szólsz hozzá? – mondta halkan, ahogy a tűzijáték első robbanásai megvilágították Budapest éjszakai égboltját.

– I'd like to see you again. Talk, meet... What do you think? – he said softly, as the first explosions of fireworks illuminated Budapest's night sky.

Eszter helyeslően bólintott és mosolygott.

Eszter nodded approvingly and smiled.

– Én is így érzek. Jó lenne többet beszélgetni veled.

– I feel the same way. It would be nice to talk to you more.

A fürdő körüli emberek ujjongása, a tűzijátékok színes fényei körbeölelték őket.

The cheers of the people around the bath, the colorful lights of the fireworks embraced them.

Ádám szívében most már nem a magány, hanem a remény és az új barátság ígérete égett.

In Ádám's heart, there was no longer loneliness, but the promise of hope and a new friendship.

Ahogy az új év kezdődött, úgy érezte, ő is egy új kezdet küszöbén áll.

As the new year began, he felt he was also on the brink of a new beginning.

És így, miközben a város ünnepelte az új évet, Ádám és Eszter egymás mellett álltak, tudva, hogy kapcsolatuk új életre kapott, és a jövőben még sok közös kaland vár rájuk.

And so, while the city celebrated the new year, Ádám and Eszter stood side by side, knowing that their relationship had come to new life and that many shared adventures awaited them in the future.

Számukra az új év új lehetőségek bősége volt.

For them, the new year was an abundance of new possibilities.