A Hősök terén csípős hideg uralkodott.

A Hősök terén the biting cold reigned.

A szobrok történelmi méltósággal emelkedtek ki a tér fölött, hóval borítva.

The statues rose above the square with historical dignity, covered in snow.

A turisták vastag kabátokban bóklásztak, és forró italokkal melengették kezüket.

Tourists wandered in thick coats and warmed their hands with hot drinks.

Zoltán és Anikó már a tér közepén álltak.

Zoltán and Anikó were already standing in the middle of the square.

Zoltán arca pirospozsgássá vált az izgatottságtól és a hidegtől.

Zoltán's face turned rosy from excitement and the cold.

„Itt van valahol a drón” - mondta, miközben az egyik magas szoborra mutatott.

"The drone is here somewhere," he said, pointing to one of the tall statues.

Az emlékmű tetején, a havas ágon megakadt a drón.

The drone was stuck on a snowy branch at the top of the monument.

Anikó rosszallóan nézte.

Anikó watched disapprovingly.

Tudta, hogy Zoltán szeretett kütyürjei mindig kalamajkába keverik őt.

She knew that Zoltán's beloved gadgets always got him into trouble.

„Mi legyen?

"What should we do?

Jön a biztonsági őr!

The security guard is coming!"

” - figyelmeztette Anikó, miközben egy közeli, hatalmas mellénybe bugyolált férfi közeledett.

Anikó warned as a nearby man, bundled up in a huge vest, approached.

Zoltán elhatározta, hogy cselekszik.

Zoltán decided to take action.

„Egy bot kellene” - gondolkodott hangosan.

"We need a stick," he thought out loud.

Anikó lemondó sóhajjal figyelte, ahogy Zoltán egy közeli fához szaladt, és letört egy hosszú ágat.

Anikó watched with a resigned sigh as Zoltán ran to a nearby tree and broke off a long branch.

Megpróbálta elérni a drónt, de a faág rugalmasnak bizonyult.

He tried to reach the drone, but the branch proved to be too flexible.

Anikó közben beszédbe elegyedett az őrrel, megkísérelve elterelni a figyelmét.

Meanwhile, Anikó engaged in conversation with the guard, trying to distract him.

Zoltán lassan felágaskodott, közelített a drónhoz.

Zoltán slowly stood on tiptoe, approaching the drone.

A bot végre megérintette az eszközt, de akkor nagy reccsenéssel kettétört.

The stick finally touched the device, but then broke in two with a loud snap.

Zoltán majdnem elesett, de az utolsó pillanatban sikerült megkapaszkodnia.

Zoltán almost fell but managed to catch himself at the last moment.

„Zoltán, jól vagy?

"Zoltán, are you okay?"

” - kiáltott Anikó aggódva.

Anikó shouted worriedly.

A drón még mindig fennakadt, de néhány turista, akik eddig csak érdeklődve figyelték őket, most mosolyogva odamentek.

The drone was still stuck, but a few tourists, who had been watching them with interest, now came over with smiles.

Együtt kezdték el fejleszteni egy ötletet.

They began to brainstorm together.

Használt sálakból és kabátokból rögtönöztek egy csigát.

Using scarves and coats, they improvised a pulley.

Némi próbálkozás után a drón végre lekerült a fáról.

After some attempts, the drone finally came down from the tree.

Zoltán boldogan ölelte magához.

Zoltán hugged it happily.

„Köszönöm, mindenkinek!

"Thank you, everyone!"

” - kiáltotta a turistacsoportnak, akik nevetve tapsoltak.

he shouted to the group of tourists, who laughed and clapped.

Ahogy elindultak hazafelé, Zoltán elgyötörve mosolygott Anikóra.

As they headed home, Zoltán smiled wearily at Anikó.

„Igazad volt, legközelebb hallgatnom kell rád” - mondta bűnbánóan.

"You were right, I should listen to you next time," he said contritely.

Anikó kuncogva rázta a fejét.

Anikó chuckled and shook her head.

„Nem bánom” - válaszolta - „de néha egy kis kaland nem árt.

"I don't mind," she replied, "but a little adventure never hurts."

”Hősök tere újra csendes lett, csak a hó ropogott a lábaik alatt, ahogy elindultak a metró felé, emlékezetükben őrizve az újabb közös kaland izgalmát.

Hősök tere became quiet once more, only the snow crunched under their feet as they headed towards the metro, keeping the excitement of their latest adventure in their memories.