A köd finoman gomolygott a Széchenyi Fürdőnél, ahogy Ágota óvatos léptekkel közeledett a tavat körülölelő vízpárához.

The fog gently swirled at the Széchenyi Fürdő, as Ágota approached the vapor surrounding the pool with cautious steps.

Az enyhe téli szél kellemesen simogatta az arcát, miközben a medence felé haladt.

The mild winter breeze pleasantly caressed her face as she made her way toward the pool.

Szándéka egyszerű volt: nyugalmat találni a mindennapok zűrzavarában.

Her intention was simple: to find peace amidst the chaos of everyday life.

Ágota hónapok óta vágyott erre a kikapcsolódásra, távol a múlt zavaros érzéseitől.

Ágota had longed for this escape for months, far away from the confusing feelings of the past.

Mellette Katalin lépkedett, aki azonnal érezte barátnőjének feszültségét.

Beside her walked Katalin, who immediately sensed her friend's tension.

Tudta, hogy Ágota mostanában menekülni próbál valakitől, valamitől - egy régi szerelem árnyékától.

She knew that Ágota had recently been trying to escape from someone, something - the shadow of an old love.

A fürdő díszes oszlopai és a víz felszínén táncoló gőz olyan más világot teremtettek, ahol látszólag megállt az idő.

The bath's ornate columns and the steam dancing on the water's surface created a world where time seemingly stood still.

Miközben Ágota mély levegőt vett és belemerült az enyhén kénes illatú vízbe, próbálta elengedni minden gondját.

As Ágota took a deep breath and submerged herself in the slightly sulfur-scented water, she tried to let go of all her worries.

A medencében váratlanul feltűnt egy ismerős arc: Bálint.

Suddenly, a familiar face appeared in the pool: Bálint.

Az időtlen fürdő hirtelen a múlt színterévé vált, és a tüdőjéből kiszökött a levegő.

The timeless bath suddenly became the scene of the past, and the air escaped from her lungs.

Nem hitt a szemének.

She couldn't believe her eyes.

Talán csak képzelte, de Bálint ugyanolyan zavartan nézett vissza.

Perhaps she imagined it, but Bálint looked back just as confused.

Bálint, akinek egykor szíve egész királyságát adta volna.

Bálint, to whom she would have once given the entire kingdom of her heart.

"Bálint," suttogta csendesen, és Katalin a szavak nélküli beszélgetések mesterévé válva, finoman távolabb húzódott, hogy a két régi szerető beszélhessen.

"Bálint," she whispered softly, and Katalin, becoming a master of wordless conversations, gently moved away to let the two former lovers speak.

"Ágota," mondta Bálint, lépése megfontolt volt, mintha minden másodperc megfeszítené közöttük a múlt kendőit.

"Ágota," said Bálint, his steps deliberate, as if each second strained the veils of the past between them.

Ágota egy pillanatra megállt, döntenie kellett.

Ágota paused for a moment; she had to decide.

Beszéljen, vagy elhallgasson?

Should she speak, or remain silent?

A szíve zakatolt, de érzései már nem voltak homályosak.

Her heart raced, but her feelings were no longer unclear.

Tudta, hogy nem menekülhet örökké.

She knew she couldn't run away forever.

"Beszélnünk kell," mondta végül és a víz tompa hullámai elnyelték a hangját, mégis minden szó tisztán csengett.

"We need to talk," she finally said, and though the dull waves of the water swallowed her voice, each word rang clear.

A víz langyosan ölelte körül őket, ahogy beszélgettek.

The tepid water embraced them as they talked.

Megosztották a bennük maradt kérdéseket, kimondatlan szavakat.

They shared the questions that remained within them, the unspoken words.

Bálint elmondta, mennyire sajnálja, hogy sosem adtak esélyt arra, hogy lezárják a dolgokat.

Bálint expressed how sorry he was that they never had the chance to close things properly.

Ágota pedig felismerte, hogy múltjuk terhéből semmi nem maradt, csak az, amit magával cipel.

Ágota realized that of the burdens of their past, none remained except what she carried with her.

A levegő valahogy könnyedebbé vált körülöttük, amikor befejezték a beszélgetést.

The air somehow became lighter around them as they finished their conversation.

A csend már nem volt kényelmetlen.

The silence was no longer uncomfortable.

Mindketten más emberek lettek.

They had both become different people.

Bálint mosolya immár csak szelíd köszöntés volt, nem egy régi szerelem visszhangja.

Bálint's smile was now just a gentle greeting, not an echo of an old love.

Ágota érezte, hogy valami megoldódott benne.

Ágota felt that something within her had resolved.

Búcsút intettek egymásnak, és amikor Ágota újra a vízbe merült, egész lényében könnyűség kalapált.

They bid farewell to each other, and as Ágota submerged herself in the water again, a sense of lightness pulsed through her entire being.

Katalin rámosolygott, tudván, hogy barátnője új fejezet előtt áll.

Katalin smiled at her, knowing that her friend stood before a new chapter.

Közelebb sodródtak a széllel hintett gőz ködéhez, Ágota úgy érezte, mintha újra szabad lenne.

As they drifted closer to the fog tinged with the wind, Ágota felt as if she were free once more.

Aznap a fürdő igazi szentéllyé vált számára, húzóerő a jövő felé.

That day, the bath became a true sanctuary for her, a pulling force toward the future.