A Halászbástya tornyai alatt sűrű, hófehér hó lepte be a térköveket.

Under the towers of the Halászbástya, a thick, snow-white blanket covered the paving stones.

A látvány egyik oldalról a Duna, másik oldalról Budapest csillogó fényeit ölelte magához.

On one side, the view embraced the Duna, and on the other, the sparkling lights of Budapest.

A hideg szél kegyetlenül süvített, de ezen az estén Mária és János gondolatait más tette nyugtalanabbá.

The cold wind howled mercilessly, but that evening, Mária and János were unsettled by something else.

Egy évfordulót ünnepeltek, amikor a múlt árnyai hirtelen előbukkantak.

They were celebrating an anniversary when the shadows of the past suddenly emerged.

Mária feszülten sétált János mellett, tekintetét a távoli horizonton tartva.

Mária walked tensely beside János, her gaze fixed on the distant horizon.

Szívét a rég eltemetett kétségek feszítették.

Her heart was pulled by long-buried doubts.

János sejtette, hogy valami nincs rendben, de igyekezett vidám hangon beszélgetni.

János sensed that something wasn't right but tried to maintain a cheerful conversation.

"Mária, nézd, milyen gyönyörű a látvány!

"Mária, look, how beautiful the view is!"

" próbálta elterelni a figyelmet.

he tried to distract.

Mária válla azonban megfeszült.

However, Mária's shoulders tensed.

"János, beszélnünk kell," mondta végül halkan, de határozottan.

"János, we need to talk," she finally said softly but firmly.

A szél belekapott a szavaikba, mégis kristálytisztán értették egymást.

The wind caught their words, yet they understood each other crystal clear.

"Mi történt akkor a találkozón?

"What happened at that meeting?

Mit nem mondtál el?

What didn't you tell me?"

" - tette fel a kérdést Mária, egészen közvetlenül.

- Mária asked directly.

Hangjában remény és kétség küzdött egymással.

Her voice was a battleground of hope and doubt.

János megállt, zsebre dugott kezével a Bastion fehér falára támaszkodva.

János stopped, hands in pockets, leaning against the white wall of the Bastion.

"Mária, sosem akartam, hogy félreértsd azt a helyzetet," kezdte, majd mély levegőt vett.

"Mária, I never wanted you to misunderstand that situation," he began, taking a deep breath.

"Az a lány csak egy régi ismerős volt.

"That girl was just an old acquaintance.

Semmi több.

Nothing more."

"Mária figyelmesen hallgatta, de nem elégedett meg ilyen egyszerű válasszal.

Mária listened intently, not satisfied with such a simple answer.

"Miért nem mondtad el akkor?

"Why didn't you tell me then?"

" kérdezte, a széllel küszködve.

she asked, struggling with the wind.

János mélyen Mária szemébe nézett.

János looked deeply into Mária's eyes.

"Féltem, hogy félreértesz.

"I was afraid you'd misunderstand.

Nem akartam, hogy fájdalmat okozzon.

I didn't want you to be hurt.

De most már tudom, hogy őszintének kellett volna lennem.

But now I know I should have been honest.

Sajnálom.

I'm sorry."

"Az ügyeletes csend, amely beállt közöttük, súlyos volt, de tiszteletteljes.

The silence that settled between them was heavy but respectful.

A hólepel alatt a két ember elmélyülten bámulta egymást, mintha először keresnék egymás lelke legmélyebb zugait.

Under the snow blanket, the two people gazed intently at each other, as if looking for the deepest recesses of each other's souls for the first time.

Végül Mária lassan elmosolyodott, ezzel a jég megtört.

Finally, Mária slowly smiled, breaking the ice.

"Bízni akarok benned, János.

"I want to trust you, János.

Fontos vagy nekem.

You're important to me."

"János úgy érezte, mintha egy súlyos kő esett volna le a válláról.

János felt as if a heavy stone had been lifted from his shoulders.

"Ígérem, mindig őszinte leszek," fogadta meg.

"I promise, I'll always be honest," he pledged.

Ahogy kéz a kézben folytatták sétájukat a Bastion mesebeli tornyai alatt, ráébredtek, hogy a múlt kísértetei talán nem is olyan félelmetesek, ha fény derül az igazságra.

As they walked hand in hand under the fairytale towers of the Bastion, they realized that perhaps the ghosts of the past are not so frightening when the truth comes to light.

A hideg elől menedéket kerestek a közeli kávézóban, és a fiókban maradt kérdések már nem háborgatták őket többé.

They sought refuge from the cold in a nearby café, and the questions left in the drawer no longer troubled them.

Az ódon, hólepte falak között újra megtalálták egymásban azokat az értékeket, amelyekért érdemes tovább menetelniük.

Within the antique, snow-covered walls, they rediscovered the values in each other that made it worthwhile to continue their journey together.