A bunker mélyén Budapest alatt zúg a szél, és apró hópihék peregnek le az égből, de odalent semmi sem látszik belőle.

In the depths of a bunker beneath Budapest, the wind roams, and tiny snowflakes drift down from the sky, but below, nothing of this is visible.

Zoltán türelmetlenül járkál fel-alá a kicsi helyiségben.

Zoltán paces impatiently back and forth in the small room.

Mellette Eszter ül egy rozoga széken, szótlanul bámulva a villódzó fénycsöveket.

Next to him, Eszter sits on a rickety chair, silently staring at the flickering fluorescent lights.

Ma a decemberi rutin gyakorlat ideje jött el.

Today, the time for the December routine drill has arrived.

Zoltán, a légvédelmi technikus, nagyon komolyan veszi a munkáját.

Zoltán, the air defense technician, takes his job very seriously.

Egész életében szeretett volna egy ilyen helyen dolgozni.

He has wanted to work in a place like this his entire life.

Minden apró részletet ismer.

He knows every tiny detail.

Eszter, a kollégája, viszont gyakran élcelődik rajta könnyed lazaságával.

Eszter, his colleague, however, often teases him with her easy-going manner.

"Zoltán, ne aggódj! Ez csak egy gyakorlat," szólítja meg ugratva.

"Zoltán, don't worry! It's just a drill," she says, teasing him.

"Eszter, ez nem vicc. A gyakorlatokat komolyan kell venni!" feleli Zoltán bosszúsan.

"Eszter, this isn't a joke. The drills must be taken seriously!" responds Zoltán irritably.

Amikor kezdik a próba elindítását, minden a feje tetejére áll.

When they begin the trial launch, everything turns topsy-turvy.

A bunkerszoba ajtaja hirtelen bezáródik mögöttük.

The bunker room door suddenly locks behind them.

A kulcs; nincs meg.

The key; is missing.

Az egyik zár meghibásodott.

One of the locks malfunctioned.

A kommunikációs rendszer sem működik rendesen.

The communication system isn't working properly either.

Zoltán arcát aggódó ráncok barázdálják.

Worry lines furrow Zoltán's face.

"Mit csináljunk most?" kérdezi Eszter. Szemében nevetés csillan.

"What should we do now?" Eszter asks, laughter twinkling in her eyes.

Zoltán a környező műszerekre néz.

Zoltán looks at the surrounding instruments.

Egy ötlet kezd formálódni benne, bár nem érzi magát túl magabiztosnak.

An idea begins to form within him, though he doesn't feel very confident.

Eldönti, hogy kockázatos lépést tesz.

He decides to take a risky step.

Első alkalommal próbál meg improvizálni.

For the first time, he tries to improvise.

Pár különböző drótot csatlakoztat és egy sor gombot megnyom.

He connects a few different wires and presses a series of buttons.

Hirtelen a zár kattan, az ajtó nyílik, de a sziréna megszólal hangosan.

Suddenly, the lock clicks, the door opens, but the siren blares loudly.

A bunker felől István, a kaszárnyák főnöke, megjelenik.

From the direction of the bunker, István, the commander of the barracks, appears.

A hangos sziréna felverte az egész épületet.

The loud siren has disturbed the entire building.

"Mit műveltetek odabent?" kérdezi mosolyogva.

"What were you up to in there?" he asks with a smile.

Zoltán próbálja menteni a helyzetet.

Zoltán tries to salvage the situation.

"Minden rendben ment," hazudik félszegen, még mindig izzadva.

"Everything went fine," he lies awkwardly, still sweating.

István egy kamera felvételt mutat nekik egy képernyőn, ahol látszanak a szerencsétlenkedések.

István shows them a camera recording on a screen, where their mishaps are visible.

Eszter éktelenül nevet, és ekkor Zoltán is elneveti magát.

Eszter laughs uproariously, and at this moment, Zoltán bursts into laughter too.

A feszültség oldódik benne, és érzi, hogy kicsit lazább lett.

The tension eases within him, and he feels somewhat more relaxed.

"Azt hiszem, legközelebb jobban figyelek," mondja nevetve, miközben Eszter vállát veregeti.

"I suppose I'll pay more attention next time," he says, laughing as he pats Eszter on the shoulder.

Kijutottak a bunker mélyéből.

They made it out of the depths of the bunker.

Zoltán rájön, hogy egy kis könnyedség nem árt.

Zoltán realizes that a little lightheartedness wouldn't hurt.

Talán Eszter hozzáállása nem is akkora baj.

Perhaps Eszter's attitude isn't such a bad thing after all.

A havas, hideg felszínen végigsétálva mindketten újra nevetnek, és a télies hidegben eltűnnek az épület előtt, miközben István a hátuk mögött mosolyogva rázza a fejét.

Walking across the snowy, cold surface, they both laugh again, disappearing in front of the building in the wintry chill, while István shakes his head smilingly behind them.