A Halk Bástya csendes téli reggelén Kata a hóval borított torony tövénél állt.

On a quiet winter morning at the Halk Bástya, Kata stood at the base of the snow-covered tower.

Keze reszketett a hidegtől, de nem csak az időjárás miatt.

Her hands trembled from the cold, but it wasn't just the weather that caused it.

Szíve is reszketett attól a pillanattól, amit már évek óta elkerült.

Her heart also trembled at the thought of the moment she had avoided for years.

Előtte a látvány csodálatos volt: Budapest lágy napsugarakban fürdött, ahogy a város a tél ölelésében pihent.

The view before her was marvelous: Budapest bathed in gentle sunlight, resting in winter's embrace.

Kata azért jött ide, hogy találkozzon Bencéval és Marikával.

Kata came here to meet Bence and Marika.

Régen testvérek és szövetségesek voltak, de az idő múlásával eltávolodtak.

They were once siblings and allies, but over time they had drifted apart.

Kisebb és nagyobb viták mérgezették kapcsolatukat, mígnem ezek a csendek hosszú évekké nyúltak.

Minor and major disputes had poisoned their relationship, turning silences into long years.

Kata most azért jött, hogy átlépje ezeket a falakat, melyeket maga köré épített.

Kata came now to overcome these walls she had built around herself.

Bence hamarosan megérkezett, kezeit mélyen a kabátja zsebébe dugta.

Soon, Bence arrived, with his hands shoved deep into his coat pockets.

Arcán a meglepetés és a feszültség keveréke látszott, de Kata mosolyára ő is mosollyal válaszolt.

A mix of surprise and tension was visible on his face, but he responded to Kata's smile with a smile of his own.

Marika, ki néhány perccel később csatlakozott hozzájuk, egy thermoszból forró teát kínált.

Marika, who joined them a few minutes later, offered hot tea from a thermos.

A tea íze a nosztalgia ízét hozta elő egy régi, boldogabb időből.

The taste of the tea evoked nostalgia from a former, happier time.

„Örülök, hogy jöttetek”, kezdte Kata, majd csend következett.

"I'm glad you came," Kata began, and then silence followed.

Mind tudták, miért vannak itt, de senki sem akarta elsőként megtörni a jeget.

They all knew why they were there, but none wanted to break the ice first.

Amíg szeme a távolba meredt, Kata összeszedte bátorságát.

While her eyes gazed into the distance, Kata gathered her courage.

„Sajnálom a múltat”, mondta végül, hangja tiszteletteljes volt, de határozott.

"I'm sorry about the past," she said finally, her voice respectful yet resolute.

„Hiányoztatok nekem.

"I missed you."

”Bence felsóhajtott, és egy lépéssel közelebb lépett.

Bence sighed and stepped closer.

„Nekünk is hiányoztál”, vallotta be halkan.

"We missed you too," he admitted softly.

Marika lassan bólintott és megérintette Kata karját.

Marika slowly nodded and touched Kata's arm.

„Mind hibáztunk”, mondta, „de talán most jobbá tehetjük.

"We all made mistakes," she said, "but maybe we can make things better now."

”Az elkövetkezendő órákban a három testvér a Bastion büszkeségeként magasodó tornyok alatt beszélgetett.

In the hours that followed, the three siblings talked beneath the towers rising proudly as the Bastion's pride.

Kifelé haladva más járt a fejükben: gyerekkori emlékek, és a jövő lehetőségei.

As they moved forward, different thoughts occupied their minds: childhood memories and the possibilities of the future.

Kata érezte, hogy lelkében a falak szépen lassan ledőlnek, s míg a hó lassan olvadt a világos napfényben, szíve is valami újra megnyílt.

Kata felt the walls within her gradually falling down, and as the snow slowly melted in the bright sunlight, her heart opened to something new.

Mielőtt elváltak volna, megállapodtak abban, hogy újra találkoznak.

Before they parted ways, they agreed to meet again.

Talán legközelebb már nem csak Bence, Marika és Kata lesznek.

Perhaps next time it wouldn't just be Bence, Marika, and Kata.

Talán majd a család újra egyesül.

Perhaps the family would reunite.

Ahogy a nap végül lebukott a horizont mögött, Kata boldogsággal és reménységgel volt eltelve.

As the sun finally dipped behind the horizon, Kata was filled with happiness and hope.

Tudta, az út nem lesz könnyű, de a Fisherman's Bastion perspektívát adott neki.

She knew the journey wouldn't be easy, but the Fisherman's Bastion gave her perspective.

Egy új kezdetet, ahol a múlt hibáitól megtisztulva építhetnek egy jobb jövőt.

A new beginning, where, cleansed of the mistakes of the past, they could build a better future.