A hó vastagon borította a terepet, miközben Gábor lassan sétált a tábor központjához.

The snow thickly covered the landscape as Gábor slowly walked towards the center of the camp.

Bal bokája gyengén lüktetett minden lépésnél, de elhatározása sziklaszilárd volt.

His left ankle throbbed weakly with each step, but his determination was rock-solid.

"Most már meg kell gyógyulnom" - mormolta magában.

"I need to heal now," he muttered to himself.

Várt rájuk a bajnokság, és minden perc számított.

The championship awaited them, and every minute counted.

Az edzőterem belsejében meleg volt és izzadságszagú.

Inside the gym, it was warm and smelled of sweat.

Az atléták szorgosan dolgoztak, az ablakokon keresztül látni lehetett a ködös fenyveseket és a távoli hegyeket.

The athletes were diligently working, and through the windows, one could see the misty pine forests and distant mountains.

Zsófia, a csapat edzője, a sarokban figyelte Gábort.

Zsófia, the team coach, watched Gábor from the corner.

"Hogy van a bokád?

"How's your ankle?"

" - kérdezte csendesen, de határozottan.

she asked quietly but firmly.

"Jobban van" - válaszolta Gábor, bár érezte, hogy az nem teljesen igaz.

"It's better," replied Gábor, though he felt it wasn't entirely true.

István épp akkor húzta magára a kesztyűt, készen a következő edzésre.

István was just then pulling on his gloves, ready for the next training session.

Egy pillanatra Gáborra nézett, félmosollyal.

For a moment, he looked at Gábor with a slight smile.

Mindketten tudták, hogy István titokban célként nézte ki magának Gábor legyőzését.

Both knew that István secretly aimed to defeat Gábor.

A hűvös levegő beáramlott, ahogy Gábor az ajtóhoz lépett.

The cool air streamed in as Gábor stepped towards the door.

"Nem kell sietned.

"You don't need to rush.

Kérlek, várj egy kicsit" - szólt Zsófia.

Please, wait a little," said Zsófia.

De Gábor túlságosan elhatározott volt.

But Gábor was too determined.

Vissza akart térni a pályára, mindenáron.

He wanted to return to the track at all costs.

"Megbírok vele" - gondolta, és elindult a jégpálya felé.

"I can handle it," he thought and set off towards the ice rink.

Az edzés során Gábor mindent beleadott.

During the training, Gábor gave it his all.

Minden mozdulatot precízen végrehajtott, de a fájdalom egyre nőtt.

He executed every movement precisely, but the pain kept increasing.

Az egyik fordulónál rosszul lépett, és éles fájdalom nyilallt bele.

On one turn, he stepped wrong, and a sharp pain shot through him.

Zsófia és István odarohantak.

Zsófia and István rushed over.

"Elég volt, Gábor!

"That's enough, Gábor!"

" - kiáltotta Zsófia, most már aggódó tekintettel.

shouted Zsófia, now with a worried expression.

"Menni fog, csak még egy.

"I can do it, just one more...!"

" - próbálkozott Gábor, de tudta, hogy hazudik magának.

Gábor tried, but he knew he was lying to himself.

A nap végén Gábor a tábor szobájában ült, bokáján hideg borogatással.

At the end of the day, Gábor sat in his camp room with a cold compress on his ankle.

Zsófia belépett, és leült mellé.

Zsófia entered and sat down next to him.

"Néha a pihenés a legjobb edzés" - mondta.

"Sometimes resting is the best training," she said.

Gábor figyelte az edzőt, és megértette, hogy igaza van.

Gábor watched the coach and understood she was right.

Kellett számára idő a felépüléshez, és nem csak fizikailag.

He needed time to recover, not just physically.

"Holnap pihenek" - mondta Gábor végül.

"I'll rest tomorrow," Gábor finally said.

"De aztán visszajövök.

"But then I'll come back."

" Zsófia bólintott.

Zsófia nodded.

"Csoportként vagyunk erősek.

"We are strong as a group.

Egymásra is figyelnünk kell" - válaszolta mosolyogva.

We need to look out for each other too," she replied with a smile.

Gábor érezte, hogy valami megváltozott benne.

Gábor felt that something had changed in him.

Elfogadta mások segítségét, és meglátta a csapatmunka értékét.

He accepted others' help and saw the value of teamwork.

A hó tovább hullott odakint, de Gábor már halvány mosollyal készült a másnapra, tudva, hogy az igazi győzelem az egészség visszaszerzése volt.

The snow continued to fall outside, but Gábor prepared for the next day with a faint smile, knowing that the true victory was regaining his health.