A tél csendesen leereszkedett a Budai Várra.

Winter quietly descended upon the Budai Vár.

A hó lassan beborította a macskaköves utakat és a tornyok csúcsait.

The snow slowly covered the cobblestone roads and the tops of the towers.

Zsófia és Márk úgy érezték, mintha egy festmény közepén sétálnának.

Zsófia and Márk felt as if they were walking in the middle of a painting.

A vár környéke tele volt turistákkal, akik a Szent Ágota ünnepére jöttek, hogy megcsodálják a különleges képkiállítást és kulturális előadásokat.

The area around the castle was full of tourists who came for the Saint Ágota festival to admire the special art exhibition and cultural performances.

Zsófia lépdegett a hideg kövön, és körülnézett.

Zsófia stepped on the cold stone and looked around.

Mindent látni akart, minden zugot felfedezni.

She wanted to see everything, to explore every nook and cranny.

Márk a nyomában haladt, néha megállva egy-egy festmény vagy szobor előtt, belemerülve a látványba.

Márk followed in her footsteps, sometimes stopping in front of a painting or sculpture, immersing himself in the view.

Zsófia már régóta érezte, hogy valami különleges köti őket össze, de nem tudta, hogy Márk is ugyanígy gondolkozik-e.

Zsófia had long felt that something special connected them, but she didn't know if Márk felt the same way.

„Márk, nézd csak!

"Márk, look!"

” – kiáltott fel Zsófia, egy különleges szoborra mutatva.

Zsófia exclaimed, pointing at a remarkable sculpture.

Márk odalépett mellé, és elmosolyodott.

Márk stepped beside her and smiled.

Zsófia szíve nagyot dobbant.

Zsófia's heart skipped a beat.

Ez a mosoly volt az, amit mindig látni akart.

This was the smile she always wanted to see.

Ahogy tovább sétáltak, egyre inkább érezte, hogy beszélnie kell.

As they continued walking, she increasingly felt the need to speak up.

A Szent Ágota-ünnep különleges hangulatot adott a helynek.

The Saint Ágota festival gave a special atmosphere to the place.

A tavaly elmaradt, idén azonban újra megrendezett mesterségek bemutatói és zenei előadások vonzották a sokaságot.

The demonstrations of crafts and musical performances, postponed last year but held again this year, attracted the crowd.

Zsófia úgy érezte, hogy ez a nap különösképpen alkalmas lenne arra, hogy végre megnyíljon Márk előtt.

Zsófia felt that this day was particularly suitable for finally opening up to Márk.

Az ünnep maga talán nem volt a legismertebb, de a várban tartott események mindig nagy vonzerőt jelentettek.

The festival itself might not have been the most well-known, but the events held in the castle always had great appeal.

Egy idő után megtalálták a kedvenc helyüket a várban.

After a while, they found their favorite spot in the castle.

A kilátás Budapest fölött lenyűgöző volt.

The view over Budapest was breathtaking.

A Duna vize ezüstösen csillogott a fák között.

The Duna river shimmered silver between the trees.

Zsófia megállt és mély lélegzetet vett.

Zsófia stopped and took a deep breath.

„Márk…” kezdte halkan, de a hangját elnyomta egy csoport nevetése.

"Márk..." she began softly, but her voice was drowned out by a group laughing nearby.

Megvárta, amíg elcsendesedik körülöttük.

She waited until quiet settled around them.

„Márk, régóta gondolkodom valamin” – mondta újra, most már kicsit bátrabban.

"Márk, I've been thinking about something for a long time," she said again, a bit braver this time.

Márk felé fordult, figyelmesen hallgatva.

Márk turned to her, listening attentively.

Zsófia megérezte, hogy itt az idő.

Zsófia felt the time was right.

„Több van köztünk, mint barátság, érzem.

"There is more between us than friendship, I feel it.

És szeretném, ha tudnád, hogy ez különösen fontos nekem.

And I want you to know that this is especially important to me."

”Márk szeme felcsillant.

Márk's eyes lit up.

„Zsófia, én is így érzek.

"Zsófia, I feel the same way."

” A megkönnyebbülés és boldogság végigsöpört rajta.

Relief and happiness swept over her.

A vár csendes magányában, a hó alatt, két szív együtt dobbant.

In the quiet solitude of the castle, under the snow, two hearts beat as one.

Egymásra mosolyogtak, tudván, hogy most már semmi sem állhat köztük.

They smiled at each other, knowing that nothing could stand between them now.

A Szent Ágota ünnepe valóban emlékezetes lett.

The Saint Ágota festival indeed became memorable.

Zsófiának nemcsak a bátorsága jelentősége vált nyilvánvalóvá, de a kapcsolatuk is új, mélyebb útra lépett.

It was not only Zsófia's courage that became significant, but their relationship also embarked on a new, deeper path.

Márk és Zsófia nevetve indultak vissza a várudvarra.

Laughing, Márk and Zsófia set off back to the castle courtyard.

Az út visszafelé már nem csupán baráti séta volt, hanem valami sokkal több.

The walk back was no longer just a friendly stroll but something much more.